Ha ki akarjuk számítani, hogy az irodalmi műfajokban mennyi a pletyka, a levelek kerülnének a lista élére. Truman Capote leveleinek gyűjteménye ezt fényesen igazolja.
Az amerikai író-celeb 60 éves korában halt meg 1984-ben drogtól és alkoholtól elbutítva. A levelet több mint 600 oldalt tesznek ki, a bennük szereplő nevek 12-őt – írja a Repubblica.
A levelek jól egészítik ki az életrajzot, amelyet Gerard Clarke kurátor publikált 1988-ban. Szerepel benne Marilyn Monroe és Arthur Miller szexuális élete, Marlon Brandóról azt írta, hogy egy „kis képmutató varázsdoboz”. Ötletei voltak arra nézve, hogy miként írjunk át klasszikusokat pornóregényekké – például a Robinson Crusoe-t. Reggeli tornának 30 perc twistet ajánlott hajnalban, kitalált egy játékot International Daisy Chain néven, amelyben egy margaréta szirmai szerelmespárok voltak. Leírta balszerencsés kalandjait, amelyekben Tennessee Williams-szel együtt osztozott Firenzében.
Leghíresebb művén, a Hidegvérrel című tényregényen hat évig dolgozott. 4000 oldalt tettek ki feljegyzései találkozásairól, oknyomozásáról. Mivel valódi bűnügyről volt szó, nem volt könnyű megírni, és még ő maga is bonyolította. 1963-ban levelet írt az egyik gyilkosnak, Perry Smith-nak, amelyben azt írta, hogy kettejük életében sok hasonlóság van. Ez talán meg is magyarázza, hogy miért is vonzotta őt annyira a kansasi család négy tagjának lemészárlása. de az is lehet, hogy miközben egész fiatalon a New Yorkernél volt kézbesítő, hivatalsegéd, igyekezett sok mindent elsajátítani az újságíró szakmából.
A Hidegvérrel 1966-ban jelent meg, és a 20.századi amerikai irodalom máig egyik legsikeresebb könyve. Az író a New York-i Plaza Hotelben ünnepelte meg több mint 500 meghivottal. A Black & White Ballon csak fehér vagy fekete ruhában és maszkban lehetett megjelenni. Erről a nagy mondén eseményről azonban egy szó nincs leveleiben, sem azokról a sértésekről, amelyeket Capote kapott azoktól, akiket nem hívott meg.
Szó van viszont a moziról a forgatókönyvírástól a nézői élményekig. Arról azonban nem beszél, hogy az Álom luxuskivitelben főszerepére Capote Marilyn Monroe-t akarta, míg a rendező Blake Edwards Audrey Hepburnt, akinek ez lett egyik leghíresebb alakítása és neve összeforrt a Givenchy-vel. A Brando iránti ellenszenve egy, a Sayonana című film forgatása közben készült híressé vált interjúra vezethető vissza. Capote, akinek kitűnő volt a memóriája, soha nem vette magnóra a beszélgetéseket és nem is jegyzetelt. Szabadon beszélgettek órkán keresztül, magántermészetű dolgokról is, és mindez úgy jelent meg, ahogyan azt Capote agya rögzítette. Ebből egy olyan portré kerekedett ki, amely a színészt egy excentrikus, önimádó figurának állította be, aki ugyanakkor intelligens és sérülékeny. Brando különösen azt sérelmezte, hogy Capote leírta mindazt, amit anyja alkoholizmusáról elmondott, és hogy bevallotta: mennyire unja a sztárlétet. Az amúgy szűkszavúnak ismert színész kinyílt az író előtt, aki viszont „remekművében” csúnyán visszaélt ezzel.
Capote, aki maga is híres-hírhedt társasági lény volt, a Meghallgatott imádságok (Answered Prayers) című könyvében a gazdag és híres New York-iak vallomásaira és pletykáikra épített. Azt szerette volna, ha ebből születik meg az ő Eltűnt idők nyomában proust-i regényfolyama. És ez lett írói végzete.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
