Nem kórházban jött a világra, mert a magas körökben forgó excentrikus anyja az előjelek ellenére nem akarta otthagyni a bridzspartiját, így a fiú a bostoni Newton-Wellesley kórház liftjében látta meg a napvilágot 1925. február 8-án. Az amerikai film egyik legkarakteresebb művésze lett a babából, aki a John Uhler Lemmon III. nevet kapta. Jack Lemmon már 20 éve nincsen közöttünk.
Gyenge gyerek volt, ezért mindenféle sportba belefogott a távfutástól a squash-on át az amerikai futballig. A Harvardra járt, ahol a háború szolgálatába állított tudomány témájából diplomázott. Apja, aki egy nagy kekszgyár alelnöke volt, szerette volna, ha fia is követi őt ezen a pályán, de Jack színész akart lenni és meg is volt hozzá minden tehetsége.
Máig sokan komikusként könyvelik el, kétségtelen, hogy legnagyobb sikereit vígjátékokban érte el, akárhányszor meg lehet nézni ma is a Van, aki forrón szeretit (1958) vagy a Furcsa párt (1968) de még a legkacagtatóbb sztorikban is benne van a jószívű, kicsit balek, kicsit lúzer figurája annak minden tragikomikus élével. Billy Wilder hozta össze a halhatatlan párost Walther Matthauval a Sógorom, a zúgügyvédben (1966), több mint 30 évig marták-froclizták egymást olyan remek filmekben, mint a Szenzáció (1974), a Haver, haver (1981), egészen a Szomszéd nője.., a Tengerre, tata, vagy a Furcsa pár 2 zsémbes, megbékélni nem tudó öregjeiig. A valóságban, bár akkor sem mentek a szomszédba egy kis ugratásért, a legjobb barátok voltak, és Lemmon alig egy évvel élte túl a 2000. júliusában elhunyt Matthaut.
A nagy szakmai elismeréseket azonban a „komolyabb” filmjeiért kapta: Oscarral tüntették ki 1956-ban a Mr.Roberts mellékszerepéért, valamint 1974-ben a Mentsük meg a tigrist főszerepéért, de a jelölésért vitte a Legénylakás (1961) felettesei által gátlástalanul kihasznált fiatalember alakításáért, az atomkatasztrófa rémét festő Kína-szindróma (1979), valamint a chilei Pinochet-diktatúráról szóló Eltűntnek nyilvánítva (1983) főszerepéért.
Ugyancsak emlékezetes A második utca foglya, amely Neil Simon fekete komédiájából készült (1975), vagy Ettore Scola filmje, a Makaróni (1985), amelyben Lemmon Mastroiannival kapott jutalomjátékot. Számára a filmforgatás örök varázslat maradt. Haláláig dolgozott.
Mielőtt színész lett, autodidakta zongoristaként játszott bárokban, majd átkerült a rádióba, a tv-be és a színházba. Harry Cohn, a Columbia Pictures főnöke látta játszani a Broadway-n és behívta egy interjúra. E beszélgetéshez tartozik egy anekdota: Cohn azt javasolta neki, hogy változtassa meg a nevében lévő „m” betűket „n”-re, mert a Lemmon a citromra emlékezteti majd a nézőket. A színész azonban nem volt erre hajlandó – így nem lett belőle John Lennon.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
