Egy piton a nyaka körül, egy guillotine, szörnyek, kényszerzubbony, vér – teljes Grand Guignol. Vincent Damon Furnier több mint  50 éve éli Alice Cooper szerepét.

Detroit Stories címen jelent meg februárban legújabb lemeze, amellyel az énekes újra felkerült a nemzetközi toplistákra. A rock különleges figurája ő, akit annak idején Frank Zappa indított el a pályán – első albuma, az 1970-es  Pretties For You ma is avantgárd csemege – Salvador Dalí pedig egyenesen szürrealistának nevezte őt, még portrét is készített róla.

Alice Cooper a Repubblicának adott interjút. Még ő is az oltásoknál tart, és különösnek tartja, hogy Amerikában az emberek a futball-stadionokba mennek beoltatni magukat, miközben reménykedik, hogy fél év múlva már újra turnézhat. Nemcsak saját bandájával, hanem a Hollywood Vampires-szal is, amelyben Johnny Depp és Joe Perry, az Aerosmith gitárosa is játszik.

-Számomra a legnehezebb az otthonülés volt. Hozzászoktam, hogy évente 170-180 városban játszottak, 6-9 hónapot utaztam Amerikában, Európában. Feleségem is része a show-nak, 4-5 figurát alakít. Most pedig ülünk a díványon, és tévét nézünk. Sok együttes a stúdióban tölti az idején, azt hiszem, 2021-ben sok érdekes új album születik, mert mást most nem lehet csinálni.

-Te is ezt tetted, az új lemezt szülővárosodnak, Detroitnak ajánlottad.

-Igen. A 70-es évek elején Detroit volt az amerikai hard-rock fővárosa. Los Angeles-é volt a Doors, San Franciscóé az acid és a country-rock, New York-ban pedig Young Rascals hódított. Mi egyik helyen sem éreztük jól magunkat. Detroitban viszont itt volt Iggy Pop és a Stooges, az MC5, Bob Seeger, Ted Nugent, Suzi Quatro. Itt volt a helyünk és én is hazatértem, mint afféle tékozló fiú.

-A Detroit City 2021-ben megidézed David Bowie legendás figuráját, Ziggy Stardustot is.

-1973-ban Bowie írt egy dalt Panic In Detroit címmel azokból a sztorikból, amiket Iggy mesélt neki.

-Ti jó barátok voltatok Iggy-vel?

-Igen, ma is azok vagyunk, ő volt az abszolút punk. Még a Ramones és a Sex Pistols előtt. Ugyanakkor a színpadon nagyon intelligens és vonzó volt. Azonnal tudtam, hogy megtaláltam a hasonmásomat. Rögtön barátok lettünk, de nem versengtünk egymással, mert teljesen különböző dolgokat csináltunk. Alice Cooper az Operaház fantomja volt, Iggy pedig inkább egy utcakölyök.

-Te aztán létrehoztad a „shock rockot”, mindenféle rémségekkel.

-Őszintén szólva kezdettől fogva ilyen volt a bandám, még amikor Earwig, majd Spiders néven léptünk fel. Ez volt benne a DNS-ünkben. Amikor Spiders volt a nevünk, feketébe öltöztünk, és óriási pókhálók voltak körülöttünk.

-Hogy jött ez az ötlet?

-Körülnéztem, és rájöttem, hogy nincsenek igazán gonoszok a rock and rollból. Talán Jim Morrison állt ehhez a legközelebb, de ő sem volt igazi gonosz, csak költő. Így lett Alice Cooper az abszolút gonosz. A szülők gyaláztak bennünket, és azt hiszem, a többi banda jó része is. Pedig valójában jó rock banda voltunk, egy kicsit olyanok, mint a Yardbirds vagy a Who. Aztán jött Alice színpadi figurája, aki nem volt igazából lány, de időnként tépett fehérneműben, véresen jelent meg és a közönség megdöbbent: „Most mi van?”. Számomra minden dal egy felfedező út volt. Nemcsak azt mondtuk, hogy „isten hozott titeket a rémálmunkban”, hanem meg is mutattuk nekik.

-Mi történt a színpadon?

-ha például a Ballad of Dwight Frye-ban az hangzott el, hogy Dwight kényszerzubbonyt visel, akkor rajtam valóban kényszerzubbony volt. Ezt mások nem csinálták soha. Pedig ha kilenc órát próbáltunk, abból csak egyet szántunk a show-nak, a többi a zenéé volt.

-Ti valójában soha nem foglalkoztatok fekete mágiával.

-Nem, inkább Lugosi Béla, a West Side Story, és a rock and roll keveréke. Olyasmit akartam mindig, amit az emberek nem tudnak szavakkal könnyedén meghatározni.

-Egyszer egy Salvador Dalí-performansz részévé váltatok.

-Dalí eljött az egyik koncertünkre és azt mondta, hogy ez olyan volt, mintha az egyik festménye kelt volna éltre. Az eredeti bandából hárman művészeti diplomások voltunk, Dalí az ideálunk volt, még mielőtt találkoztunk volna.

-Valóban olyan excentrikus volt?

-A legbizarrabb ember volt, akivel valaha találkoztam, de szórakoztató is volt, nagy humorérzékkel, ami a képeiből is lejön. Nem lehet előre látni, hogy mit fog csinálni. Egy hétig dolgoztam vele, nagyon szép volt.

-Frank Zappa volt az első, aki hitt bennetek. Ismerve zenei igényességét, ez nem kevés.

-Amikor Los Angeles-be mentünk, nagyon fegyelmezetlen banda voltunk. Szokatlan dalokat írtunk. Volt olyan, amiben 3-4 perc alatt 25 váltás volt. És mi elő tudtuk adni ezeket élőben. Amikor Frank meghallgatott bennünket, azt mondta, hogy nem hiszi, hogy saját együttese, a Mothers of Inventions megtudná ezt csinálni, és szerződést kötött velünk.

-És a kígyó?

-Már nincs meg, túlságosan sok unokánk van itt körülöttünk.  De végül is a kígyók egyáltalán nem rosszak, tudod?