Suzanne Vegát választotta a tragikusan fiatalon elhunyt olasz szobrászművészről, az „arte poverát” képviselő Pino Pascaliról készült dokumentumfilmje egyik narrátorának Michele Riondino rendező. Ez adott alkalmat a Corriere della Serának, hogy interjút készítsen az amerikai énekes-dalszerzőnővel.
-Nem ez az első alkalom, hogy egy másik művészt celebrál. Korábban írt egy dalt Picassóról.
-Igen, ez volt a The Man Who Played God. A művészet hozzám tartozik, benne élek. Bátyám festő, nővérem is képzőművész. Én először táncosnő akartam lenni, később lett énekes, dalszerző, önálló verseket is írok. Nem látok korlátokat a kreativitásban, szeretek minden kifejezési formát.
-Ön szereti az együttműködéseket más alkotókkal Joe Jacksontól David Lynchig. Miért?
-A dalszerző élete nagyon magányos. Az ember egyedül van a gitárjával és a gondolataival. Az energia közös munkából jön, ösztönöz. Új, ismeretlen világok ajtóit nyitja ki.
-Életének egyik fontos ajtaját Lou Reed nyitotta ki. Milyen volt?
-19 éves voltam, amikor élőben hallottam őt játszani. Véletlenül voltam ott, nem jártam rock-kluokba. Tőle még csak a Walk On The Wild Side-ot ismertem, de a koncert sokkhatású volt. Úgy lett, mintha beinjekciózta volna magát, játszotta a bolondot, cigarettákat dobált a nézők felé. Én a folkzenét szerettem, abban nem viselkednek így. A show után megvettem Lou Berlin című lemezét, amely ajtót nyitott egy újfajta zenei felfogás felé. Azt gondoltam, mindenkinek joga van elmondani, amit akar, ha szomorú, csúnya dolgokról, erőszakról van is szó. Öt évvel később írtam meg a Lukát, amely bizonyos értelemben a Berlin ikertestvére. Aztán találkoztunk Louval és barátok lettünk.
-Milyen viszonyban van ma a Lukával?
-Szeretem és tisztelem. Mindig lelkesen és tiszta szívvel éneklem. Ma is kapok e-maileket, amelyekben azt írják, hogy sokat jelent számukra. A kiskorúakkal szembeni erőszakról akkoriban még nem beszéltek. Általában nem szeretem azokat a daloknak, amelyek „üzenetük” van. Egy kivétel van, Bob Dylan Masters of War-ja, az üzenet és a művészet tökéletes keveréke. A Luka pedig csak úgy egyszerűen jött magától.
-Tavaly jelent meg új albuma, az An Evening of New York Songs and Stories.
-A New York-i Carlyle-ban vettük fel. Ez egy különleges hely a városban. Májusban lett volna egy európai turnénk. Remélem, hamarosan megvalósul. A zene egyesíti az embereket. A járvány ránk tört, de optimista vagyok, eljön az idő, amikor újra együtt lehetünk.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
