Simone Biles amerikai tornásznő egyike sportága legnagyobbjainak, négyszeres olimpiai bajnok, akitől Tokióban is több aranyat vártak. Mégis visszalépett, majd bejelentette, hogy „mentális egészségére” kell koncentrálnia, és hagynia kell, hogy csapata végezze el helyette a munkát. Végül az amerikai női tornászválogatott a 2. helyen végzett az összetettben az oroszok mögött. A bajnoknő néhány nappal később viszont mégis összeszedte magát egy gerendán bronzérmet szerzett.
Veronique Lebar sportorvos, a francia etikai és sportbizottság elnöke nem csodálkozik Biles kiborulásán: „A bizottság nemrégiben készített egy felmérést a sportolók mentális egészségéről nagyon nyugtalanító eredményekkel”. A tanulmányt csak ősszel hozzák nyilvánosságra, Lebar elöljáróban csak annyit mondott a Huffington Postnak, hogy meg kellett szüntetni a tabut a sportolók depressziójáról. És emlékeztetett arra is, hogy Biles 2018-ban egyike volt azoknak, akik az amerikai női tornászcsapat orvosa, Larry Nassar szexuális áldozataivá váltak.
Ugyancsak nagy megdöbbenést keltett Naomi Osaka, a női teniszvilágranglista 2. helyezettje, amikor júniusban visszalépett a Roland-Garros tornától, depresszióra hivatkozva. Ezt valószínűleg nem heverte a következő egy hónap alatt, mert a japán csapat olimpiai zászlóvivője mindjárt az elején kiesett az ötkarikás versenyből.
De nemcsak nőknek vannak ilyen problémáik. Az idén januárban Tom Dumoulin holland kerékpáros bajnok bejelentette, hogy ideiglenesen visszavonul, mert egy ideje az a kérdés gyötri: mit akar csinálni az életben, de nem volt ideje megtalálni rá a választ. A csapata támogatta e döntésében, és néhány hónappal később a svájci körversenyen már rajthoz is állt.
Még a legnagyobb bajnokoknál sem kizárt a lelki bizonytalanság. Minden idők egyik legnagyobb úszója, Michael Phelps három évvel ezelőtt fedte fel, hogy szorongások gyötrik, rászokott az italra, és öngyilkos gondolatai vannak. Simone Biles esetét látva pedig Phelps azt nyilatkozta, hogy egy olimpia egy érzelmi túlterheltséggel jár, amely maga alá is temethet egy sportolót.
„A sportolók azt mondják – magyarázza Lebar- hogy úgy tekintenek rájuk, mint fogyasztási cikkekre, amelyek el lehet dobni, ha lejártak, főleg a legmagasabb szinten. Itt az idő a superman sportoló imázsának lerombolására, el kell ismerni, hogy ugyanolyan emberek, mint a többiek, mert ez az imázs gúzsba köti őket. A depressziójukat későn ismerik fel és nehezen gyógyulnak ki belőle”
Simone Biles is egyetért ezzel: „Végül is emberi lények vagyunk, meg kell védenünk a lelkünket, a testünket, ahelyett, hogy azt tennénk, amit a világ elvár tőlünk”.
Julie-Ann Tullberg ausztrál sportpszichológus szerint sokáig alábecsülték azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a sportolók versenyidőszakban kifejtenek és azt is, hogy ezek depresszióhoz vezethetnek és kontraproduktivitást eredményeznek. Most kezdik látni a valós helyzetet.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reszelő Aladár 2021.08.05. 10:21:59
Aki pedig ezt nem ismeri fel, az mégsem annyira professzionális.
Aki pedig egyetlen gyakorlat után feladja az minimum nem csapatjátékos, aki pedig egy rendes csapatsportban tesz ilyet annak az öltözőben is elfogynak a barátai.