Írolvasgondol

Ali már rég távozott, Foreman többször is nevetségessé tette magát, a boksz ma is él, de árnyékba került. Ki tudná megmondani kapásból a nehézsúlyú világbajnok nevét? Már Mobutu sincs az élők sorában, Kinshasa azóta sem volt a világ közepe, mint 1974. október 30-ára virradóra. A „dzsungelharc” azonban máig visszhangzik. Most újra kiadták Norman Mailer The Fight című könyvét. Az Ali-Foreman bokszmeccs volt a „mérkőzés”, olyan, mint például az 1980-as wimbledoni Borg-McEnroe teniszdöntő.  És Maileré volt „a”riport – írja a Repubblica.

A „rumble-in-the-jungle” – egyben szuperdöntő volt a kor nagy írói között, jelen volt Hunter S.Thompson és George Plimton is. Mailer előlegként egymillió dollárt kapott. A két bunyósnak 5 millió járt. A győztes övét nemrégiben 6 millióért adták el egy árverésen. És mi maradt Mailer írásából?

Annak idején egy riválist kellett legyőznie, Gay Talese Frank Sinatra Has A Cold-ját, amelyet azóta is a műfaj egyik alapművének, és a Sinatráról valaha született legjobb írásnak tartanak. Ali is meg volt fázva, mégis harcolt és győzött. Még azokat is megragadja, akik szerint Ali arrogáns figura volt. Maga a meccs alig 40 oldalt foglal el a The Fight-ban, az első 190 oldal a várakozást írja le. A könyvről egy lázas alkotó jut az ember eszébe, aki szorongással küzd, szélsőséges életmódot választott, aki önmagát gyógyítja saját varázslataival, aki számára ő maga legalább annyira fontos, mint Ali. Aztán Mailer beveti magát figurái közé, és az öklökkel kapcsolatos, sokszor szexuális hátterű metaforákba bonyolódik, de nem akármilyenek a hasonlatai sem: „Foreman úgy zuhant el, mint egy hatvanéves nagy és kövér inas, aki éppen meghallott egy tragikus hírt.” Az író maga is „jobbhorgokkal” indít, azok minden kockázatával, leírja a bajnok ok környezetének emlékezetes figuráit, köztük Drew Bundinit, aki kitalálta a „repked, mint egy pillangó, szurkál, mint a méh” mondatot.  Vele szemben állt Elmo Henderson, aki a „meglepetés-bolha a harmadik menetben lecsapja” jelszót találta ki Foremanre, és a Boma Ye refrén, amely azt jelenti: „Öld meg”. Foreman ölni is képes lett volna, Ali viszont a szégyen, a harag okozta halált hozta.

Mailer felidézi az erő fekete törvényét. Összeszedi minden energiáját, hogy bemutassa a két férfit, akik végül a 191. oldalon elkezdenek testtel és aggyal megküzdeni egymással. Csak félig igaz, hogy Ali ezúttal nem táncolt. Napok óta táncolt a saját árnyékával, túl saját korlátain. A legnagyobb sikeres cselére készült. Önmaga legmélyére ment, hogy onnan bukkanjon fel. Mailer szerint olyan volt, mint egy sakkjátszma, amelyben csak egy király játszik. Nem Mobutu, a „kakas, aki nem hagyott egyetlen tyúkot sem érintetlenül”, nem Don King, a neve ellenére, nem is Norman. Egyikük sem volt soha király, kivéve Alit.