Írolvasgondol

Gúnyolódó graffitik villognak záróra után a falusi csárda saroképületének falán.

AE, bár szakadt az eső, elindult az éjszakába a közeli, még ki nem vágott erdőn keresztül, hogy fellelje ifjúkora soha nem létezett helyszíneit. Amikor kiért a városba, az utcákon alig pislákolt néhány lámpa, és nem közlekedtek sem buszok, sem villamosok, de még taxis sem. Így egy teherautóplatóra kapaszkodott fel. Egy fellegekben járó költő húzta fel maga mellé, körülötte 50-60 évvel ezelőtti kiadású, ma filléresnek látszó könyvek, amelyeket mind rá akart tukmálni hősünkre. AE szinte mindegyiket olvasta, akadt köztük olyan, amit szinte szent könyvnek tekintett, mint a legbölcsebb római császár elmélkedéseit. A fellegekben járó költő azonban nem tágított, minden áron rá akarta sózni az egész antikváriumot. Szerencsére hamarosan megérkeztek a hajdanvolt galerik sokat látott gyülekező helyére, amit néhányszor már oda-vissza kereszteltek, így AE megszabadult a botcsinálta könyvügynöktől. A téren zsúfolásig megtelt az összes retrókocsma, és benne a rock-ikon hasonmások életre-halálra vívtak versenyt abban, hogy ki tudja előbb asztal alá inni a másikat.

A hangulat AE-t is magával ragadta, magára öltötte egykori Sárkánygyíkkirály arcát, és bár már közel 20 éve nem részegedett le ájulásig, most töltögetni kezdte magába a sztogrammákat, holott azt hitte, egy életre megundorodott tőlük.

„Tudtad, hogy Jim homokos volt, és mértéktelen piálásával is csak ezt álcázta?” – lépett oda hozzá egy felejthető arc. AE igyekezett nem tudomást venni róla, de aztán ahogy hallotta a körülötte erősödő, alaktalan morajt, jobbnak látta mielőbb távozni ebből a közegből. E téren egyszer már kis híján megverték, amikor ugyanilyen alakot öltött, de azok csak néhányan voltak és néhány jól eltalált mondattal le tudta őket szerelni. Kilépett a retrókocsmából és egy kopár fennsíkon találta magát, ahonnan nem vezetett le se út, se lépcső. Alatta, körülötte tombolt a tömeg és halált kiáltottak minden homokos rock-ikonra és az őket túlélő hasonmásra…

Egy emberevő motor felfalta az örökké gyanakvó labanc őrmestert, és egyetlen vércseppet sem hagyott belőle az utókornak.

Repülőgépek húztak el a kerti kamarakoncert felett, de nem voltak hangnemben, mint évekkel ezelőtt egy rigó, aki tökéletesen kapcsolódott be egy Mozart-szimfóniába.

AE és Élete Szerelme egy állomáson vártak a vonatra. Női segélykiáltást hallottak, a hang felé futottak, majd beleborzadtak az iszonyatba: a nőnek, aki kendőjét akarta megkötni, nem volt arca, feje egy kocsányos, tojásalakú, csupasz valami volt, ahogyan sokan a földön kívülieket képzelik el. Ki tudja, talán az is volt, csak éppen az emberré válási folyamata még nem teljesedett ki.

Az ételfutár virradatkor érkezett, és miután senki nem nyitott neki ajtót, megbolondította a lakás összes óráját. A mutatók esztelen száguldásba kezdtek, és amikor a háziak végre felriadtak, már három nappal később volt, és nem is értették, hogy miért a szombati menüt kapták meg a keddi helyett.

AE egy hétig hiányzott az iskolából fertőző szemgyulladás miatt, és már elindult, amikor rájött, hogy elfelejtett az orvostól igazolást kérni. Semmi kedve nem volt azonban visszamenni hozzá, inkább az iskolakerülést választotta, különösen, hogy az órarendre sem emlékezett és elvegyült a városát átszelő nagy európai folyó kristálytiszta vízében fürdőzők között.

AE egy piactéren vegyült el a tömegben, ahová a nagy előválasztás jelöltjeit várták. Amikor a spontánul kiszámított üdvrivalgás véget ért, AE feltett mindegyik jelöltnek egy-egy kérdést, amelyekre csakis egyértelmű választ lehetett volna adni, ketten azonban valami egészen másról kezdtek beszélni, míg a harmadik felesleges okvetetlenkedéssel vádolta hősünket. AE csalódottan hagyta ott a piacteret, elballagott egy mellékutcába, ahol egy kocsmából a Nemo kapitány sírva-vigadós magyarnótás változatának hangjai szűrődtek ki.

„Szeretem az isteneket, csak Istent nem szeretem” – mondta AE megrögzött ateista apja, miután sokadik baja után fia azt találta mondani neki, hogy „nagyon vigyáznak rád odafent.”

Az önjelölt királynő, aki szülővárosa polgármestereként karrierje csúcsára érkezett, fényes lakodalmat rendezett, amelyre egy autóbuszvállalat teljes buszparkját bérelte ki. Nem először ment férjhez, de most először választott egy névtelen senkit. Az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy meghívja első és talán legnagyobb szerelmét, akit kis híján egy életre tönkretett, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán még lesz mondanivalójuk egymásnak az országos hírű íróval. A férfi azonban ezúttal óvatos volt. Amikor először találkoztak, elvitte magával egykori zenekari társát, aki azonban nagyon hamar magukra hagyta őket. Most azonban az egész bandát riasztotta, és lelkükre kötötte, hogy egy pillanatra se engedjék, hogy az önjelölt királynővel kettesben maradjanak. A lakodalom csúcspontján azonban az orgonista, aki egyre jobban hasonlított a nagy darab hollywoodi rosszéletűhöz, pedig nem is ivott komolyabban soha, szívéhez kapott és összeesett. Alig tudták a mentők átverekedni magukat a násznépen, a banda tagjai pedig ragaszkodtak hozzá, hogy barátjukat elkísérjék a kórházba. Az orgonista pedig, mielőtt betolták volna az intenzív osztályra, felült, elnevette magát. Az egész színjáték csak arra volt jó, hogy elmeneküljenek a lakodalomból, mert a haverok észrevették azt, amit az egykori hősszerelmes ezúttal sem: az önjelölt királynő esküvője napján újra kiszemelte őt trófeának.

A közel 50 éves panelépület az éj kellős közepén beremegett. AE hullámveréseket hallott, és ahogy kinézett az ablakon, még a teljes sötétségben is látta, hogy a folyó elárasztotta az egész környéket, a szemben lévő ház már rogyadozik, és az otthonának ingása is egyre erősebb. Körülötte békésen aludt mindenki, és AE elrestellte magát, amikor arra gondolt, hogy milyen értékeket, emlékeket próbál majd kimenteni, mielőtt minden összeomlik.

A szabad alkotás örök példaképe, aki 26 évesen megalkotta filmremekművét, majd élethabzsoló óriássá lett, egy vidéki kollégium negyedik emeletének folyosóján kapott agyvérzést, de nem halt bele, hanem még vidámabb őrültté vált, aki együtt tombolt a szertelen kamaszokkal. Vadászó Diána istennő földi helytartója professzori kinevezést kapott egy patinás egyetemen, és tanársegédi meghallgatás címén dolgozószobájába hívta összes egykor elcsábított áldozatát.

AE gyerekkorának egyik házába csupa ikrek költöztek, akik egyformán néztek ki, egyszerre mozdultak, egyszerre beszéltek, mint egy horrorfilmben. Lakásuk erkélyén egy virágosládát szinte teljesen benőtt egy gyom, de olyan mélyen gyökeret vert, hogy kihúzni sem lehetett.

Hősünk és Élete Szerelme újra eljutott Egyiptomba, és abban a kegyben részesültek, hogy a Legnagyobb Régész meghívta őket legújabb ásatásának bemutatójára. A barlang jár járható volt, világítani azonban nem lehetett a frissen feltárt 4000 éves falfreskókat és hieroglifákat, ezért a Legnagyobb Régész mindkettejüknek egy-egy különleges tükröt adott, hogy minden titok láthatóvá váljék számukra. Egyik ámulatból a másikba estek, mintha az egész emberiség története ott vonult volna el a szemük előtt az óegyiptomi istenek akaratából. Amikor kiértek a barlangból, döbbentek rá, hogy mindketten teljesen meztelenek, ezért a tükröket szemérmük elé tartották, és ettől mindenki más számára láthatatlanná váltak.