1975 nyarán az akkor 28 éves Steven Spielberg a Cápa című horrorfilmmel lepte meg a közönséget. Bár első filmjével, a rendkívüli feszültségű Párbajjal (1972) már letette névjegyét, második munkája, a Sugarlandi hajtóvadászat (1974) nem aratott különösebb sikert a jó kritikák ellenére sem. Úgy gondolta, hogy valami meghökkentővel kell előjönnie és erre alkalmasnak találta Peter Benchley könyvének adaptálását.

A best-seller egy megtörtént esetet írt le, amelyben egy cápa halászokat támadott meg. Spielberg, amikor belefogott ebbe a filmjébe, még nem tudta, hogy valóságos legendát kreál. A Cápa (Jaws, azaz állkapcsok) 3 Oscart kapott és 410 millió dolláros bevételt produkált. Két évig vezette a világ összes filmjének sikerlistáját.

Miért volt ekkora sikere? Az egyik ok a félelem volt a mélységektől és bennük élő szörnyektől, amely a tengerek mítoszához ősidők óta hozzátartoznak. Szerepet játszott benne a zseniális rendezés, a nagyszerű szereposztás (Roy Scheider, Robert Shaw, Richard Dreyfuss, Lorraine Gary), de a Cápa elsősorban a pszichózis története.

Miként Hitchcock, Spielberg is felismerte a rémület dimenzióit. John Williams zenéje feszültséget kelt már az első taktusokkal, az úszókra a halál leselkedik. Azt hiszik, hogy békés vizeken lebegnek, közben pedig egy hatalmas cápa figyelő őket támadásra készen a mélyből. Az induló hajókat nézve az embereknek eszükbe jutnak a nagy viharok, amelyekben megannyi tengerész elpusztult anélkül, hogy megtalálták volna holttesteiket.  Spielberg tudta, hogy a rémület képeit a kollektív tudatalatti adja.

A Cápa alaptörténete egyszerű: egy cápa jelenik meg egy kis tengeri fürdőhely vízében és rájön, hogy az emberhús sokat ígérő zsákmánnyal kecsegtet, különösen a regattaszezon kezdetétől, amikor milliók érkeznek a partra.

Bekövetkezik az első támadás. Látni, amint egy fiatal lány elhagyja a tábort, ahol lakik. A tengerhez szalad és amikor megteszi az első karcsapásokat, egy cápa megtámadja. A rendező nem mutatja be először az egész állatot, csak a szemét és a néző még nem tudja, hogy milyen szörnyről van szó. Ekkor jelenik meg a színen Brody kapitány (Scheider) és felesége (Gary), akik a gyermekeikért rettegnek.

Spielberg itt bonyolítja tovább a történetet, tudatosítja, hogy a cápa nem tesz különbséget felnőttek és gyerekek között. A második áldozat egy tízéves fiú, aki éppen előzőleg kér engedélyt anyjától, hogy még 10 percig a vízben maradhasson gumimatracán. Tehát a tiltás még mindig hatásos fegyver lett volna egy elképzelhetetlen valósággal szemben.

Ekkor bejön a képbe a pénz is: a polgármester, a szállodatulajdonosok, vendéglátósok félteni kezdik anyagi érdekeiket. Egy halász (Shaw) vállalja ugyan a cápa megölését, de ezért 10 ezer dollárt kér. ő pontosan tudja, hogy egy valóságos tengeri szörnyről van szó, ellentétben azokkal a tengerészekkel, akik a zsákmány és a várható fizetség reményében fittyet hánynak minden biztonsági szabályra. Amikor egy halász elfog egy kis cápát, azonnal rájönnek, hogy ennek állkapcsa sokkal kisebb, mint az áldozatokon látott harapásnyomok. A városban viszont elhitetik, hogy megvan a gyilkos. A strandok nyitva maradnak. Íme az önámítás tragikus példája.

Hopper oceanográfus (Dreyfuss) és Brody hiába próbálják meggyőzni a polgármestert, a cápa utolsó támadásait már a város vizeiben hajtja végre. Ez az abszurd helyzet nem más, mint a gőg, a tagadás, az önös érdek hatalma, amelyeknek nincs határa. Olyannyira, hogy a végén már nem tudjuk, hogy ki a nagyobb gyilkos: a cápa vagy az ember?

A film utolsó része maga a hajtóvadászat a tengeren a víziszonyos kapitánnyal, a lelkes tudóssal és az őrült halásszal. Mindegyiknek megvan a maga személyes oka: Brody-nak lelkifurdalása van a fiú halála miatt, Hopper szeretné igazolni tudományos elméleteit, Quint-et pedig, bár azt mondja, hogy csak a pénz érdekli, valójában undorral vegyes csodálattal viseltetik a cápa iránt. A cápa azonban birodalmának királya marad. Ezért is kérte Spielberg Williams-et, hogy adjon egy esztétikai dimenziót egyes jelenetnek, amikor nem az emberevő szörnyetegként mutatják a cápát, hanem a természet csodálatos lényének.  Végül csak Brody kapitány józansága és alázata képes legyőzni az állatot.

A Cápa nem csupán horror: egyúttal finom társadalmi és pszichológiai szatíra is az ember és a természet szembenállásáról. Olyan, mint Melville Moby Dick-je, vagy Hemingway-től Az öreg halász és a tenger, ugyanúgy sokáig elgondolkodtat bennünket az emberi lényegről az állatokkal szemben.