Emlékszem, még voltunk kötelező mezőgazdasági munkán a Nyírségben almát szedni egyetemista korunkban, egész pontosan 1978-ban - fillérekért, és hát a körülmények sem voltak éppen szuperek. Utána volt egy előadása Unger Mátyásnak, a kiváló középkor-történésznek, aki éppen dékán volt, és többen szóvá tették ezt a "robotot." Mire Unger némi malíciával annyit mondott: "A kollégák most legalább el tudják képzelni, hogy milyen volt a feudális kizsákmányolás." A következő évben már nem mentünk…Most a vadászati kiállításra vezénylik ki a leendő magyar értelmiséget – ingyenmunkára. A végén kiderül, hogy mi még egész jól jártunk…

A nagy magyar árkot akkor sem tudjuk megúszni, ha médiatávolba kerülünk. A házban teljes a harckészültség. Állati boldog lennék, hogy ha nem szórná tele a két ellentábor mindenféle szeméttel nap mint nap a postaládánkat. Ez a ház olyan, mint az ország kicsiben, az a jó, hogy utálhatunk, lejárathatunk valakit. Igazából szerintem senkit sem érdekel maga a ház. 28 éve lakom itt, és azóta folyik ez az ellenségeskedés, a gyűlöletkeltés, a kölcsönös vádaskodás, vagy egyszerűen a szarkavarás. Jó lenne már abbahagyni, mert azt ugye mégsem kívánhatjuk, hogy a főkolomposok kihaljanak?

Rájöttem, hogy miért olyan drága a napraforgó-olaj. Kell a szotyi az országtortába, meg az országló meccsnézéséhez.

Megjelent a mandarin szomszédos nagyáruházunkban. Származási helye Dél-Afrika – Peru. Lehet, hogy hiányoztam földrajzórán?

Kitüntették a Szent Korona auratisztítóját. Akik kitaláltak egy ilyen fal állást, nem tudják, hogy ha valaki belép valakinek vagy valaminek az aurájába, akkor megzavarja/beszennyezi azt? Eddig sem akartam Szent Korona lenni, most már biztosan nem vágyom erre a szerepre…

Volt egy mosolya, egy járása, ő volt a legszebb csúnya férfiak egyike, akit akkor is lehetett szeretni, ha link, szélhámos, csirkefogó, netán megrögzött bűnöző volt. És mindemellett 8 nap különbséggel egyidős volt Apámmal. Kifulladásig szerette az életet, és amíg bírta, mindig talpra állt. Már ezért jó volt, hogy itt lehetett közöttünk.

Olvasom, vagy valamelyik egyházi fenntartású középiskolában kötelezővé tették a küldetéstudatos Jel koncertjét, amit az eucharisztikus kongresszus tiszteletére ad. Erről nekem az jut eszembe, amikor Vásárhelyen a november 7-i ünnepségre kellett átvonulnunk a közeli kultúrházba, mi azonban néhányan nem balra, hanem jobbra kanyarodtunk a sor végén, és kikötöttünk a kocsmában. Pechünkre az ünnepség végén több tanár is betért oda. Azért egy osztályfőnöki intőt megért.

Régóta irigylem a hívő embereket, nekem nem sikerült egy bizonyos hittel való szimpatizáláson túljutnom, és tartok tőle, hogy már nem is fog, hiszen alaptermészetem a kételkedés, és akkor is felteszek kérdéseket, amikor már nem kellene. Azoktól viszont kifordul a gyomrom, akik most a fent említett esemény ürügyén a médiában két kézzel verik vallásos mellüket. Nem lesznek többek általa, legfeljebb hiteltelenebbek, csak ők ezt nem érzik.

Lagzi Lajcsit letöltendőre ítélték. Mert keveset lopott, ráadásul saját szakállára. Ez tűrhetetlen.

A mi aluljárónkba is beköltözött a stop-kampány, amit hajdanrégvolt sztárokkal is próbálnak népszerűsíteni. Amikor megláttam az árválkodó pult mögötti fiatalembert, nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg tőle: „Ennyit tudnak, ez a programjuk?”. „Nem, ez csak egy vélemény” – felelte alig hallhatóan. Ha az, tiszteletben tartjuk. Legyen az övék.

„Van arcuk a gengsztereknek, mosolyogva integetnek” – énekelte évekkel ezelőtt barátom, kollégám, esküvői tanúm, és nem utolsósorban magyar blues-költő és dalnok. Ez jutott eszembe arról a profdokrektorról, aki ott virít egy plakáton és az oltást hirdeti, mint a működő Magyarország zálogát. Az a profdokrektor, aki a pandémia másfél éve alatt úgy váltogatta szakmai véleményét, mint mások a szaros gatyájukat. De ne féltsük, arca mögött ott van biztonsági tartalékként egy másik, amit jobb napokra szán a kollektív amnéziában bízva.