A közelmúltban jelent meg James Chesire brit földrajztudós és Oliver Uberti grafikus könyve, az Atlas of the Invisible, amelynek nyomán követhetővé válnak a klímaváltozás hatásai.
„A térképek évszázadokon át azt ábrázolták, ami szabad szemmel látgató volt: utakat, hegyeket, folyókat, tengereket. Ma olyan térképre van szükség, amely a bolygó folyamatos változásait is követi” – mondja a londoni University College 35 éves kutatója.
Chesire és Uberti könyve segít meglátni azt, ami csak adatokon keresztül válik láthatóvá. Kimutatják a légköri szennyezés szintjét, a nagyobb lakossági vándorlásokat a városok felé, a nagyvárosok népsűrűségét kerületről kerületre, a fényszennyezéseket, a tengerek és szárazföldek hőmérsékleteit. De nem állnak meg itt: még arról is számot adnak, hogy hol élnek a leggazdagabb és a legszegényebb emberek, hol mennyien jutnak hozzá okostelefonokhoz, és bekerültek az ENSZ boldogság-szintmérői is. Mindezt felosztották a múltra, a jelenre és a jövőre. Ez az új földrajz, amely alkalmazkodik egy olyan társadalomhoz, amelynek legnagyobb kihívása a digitális forradalom és a bolygó megóvása.
„A könyv ihletét elsősorban a 19. és 20.századi térképek adták. Az ipari forradalommal megjelent a változó világ megörökítésének igénye. Az első olyan mű, amely ezt a folyamatot mutatta be Alexander von Humboldt Kosmos-a volt 1845-ben” – meséli Chesire.
A térképkészítés mai ismereteink szerint több mint 2000 éves. A mai iraki Sipparban talált „világtérképet”, amelyet Kr.e 500-700 körül alkottak meg, még Hormudz Rassam régész sem értette, amikor 1881-ben megtalálta. Csupán 20 évvel később jöttek rá a British Museum kutatói, hogy a babilóniak absztrakt világképét ábrázolja. Ezt követte a II.században élt Ptolemaiosz Geográfiája, amely közel 8000 várost és helységet sorolt fel az akkor ismert világból Ibériától Indiáig, és kiszámította – tévesen – a Föld kerületét. Az arab Al-Idriszi a 12. században II.Roger szicíliai normann királynak ajánlott művében olyan Földet rajzolt meg, amelyen semmilyen emberi beavatkozás nyoma nem látszik. Pedig a 300 évvel korábban élt abbászida kalifa al-Mamun térképe éppen a városokra épült, de ez a mű sajnos elveszett. A közelmúltban jelent meg Jerry Brotton History of The World In Twelve Maps című munkája, amelyben Sippartól eljut egészen a Google Earth-ig és a Google Maps-ig.
„A mai adatfelhasználás lehetővé tesz egészen váratlan felfedezéseket is – tette hozzá Chesire – Engem például kifejezetten meglepett a tengerszint-emelkedések térképe. Azt hittem, ez mindenütt egyforma, de kiderült, hogy bizonyos régiókban, mint például a Marshall-szigeteknél, az áramlatok és a hőmérséklet változásainak köszönhetően a tengerszint-emelkedés az átlagosnak kétszerese.”
A könyv szerzői szerint az új megközelítésű térképészet, amely az ok-okozat összefüggéseket keresi, gyakran több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad. És ezáltal számot ad mindannak az összetettségéről, amit látunk. „A térképek kezdettől fogva arra szolgáltak, hogy segítsenek tájékozódni egy összetett világban.” Felfogásukat jól illusztrálja a nagy német kortárs festő, Gerhard Richter mondása: „Levonhatunk következtetéseket az ismeretlenről. Relatív bizonyossággal feltételezhetjük létezését. De csak egy analógián keresztül ábrázolhatjuk, amely a láthatatlant képviseli, még akkor is, ha nem az.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
