A Fiat és a Szovjetunió kapcsolatai nem 1966-ban a Togliattigrad-beli gyár felépítésével, a Lada/Zsiguli gépkocsik gyártásával kezdődött, hanem már 35 évvel korábban.
A torinói cég ugyanis 1931-ben beleegyezett abba, hogy építenek egy nagy golyóscsapágy-gyárat a Szovjetunióban, és leendő munkásait a piemonti Villar Perosában tanítják be. Ekkor Olaszországban már 9 éve Benito Mussolini fasiszta diktatúrája működött.
A megállapodással a felek az amerikai, svéd és német konkurenciát előzték meg. A terv az volt, hogy egy 350 ezer négyzetméteres területen évente 24 millió golyóscsapágyat gyártanak majd. 1932 márciusában magát Giovanni Agnellit, a Fiat elnökét várták Moszkvába a gyár megnyitására. Még repülőgép-motor alkatrészeket is gyártottak.
A Szovjetunióban az erőltetett iparosításhoz nagy szükség volt szakképzett munkaerőre. Egy torinói olasz politikai menekült, Gustavo Cornollo visszaemlékezésében leírta, hogy a maga tudásával akár magasabb beosztású vezető is lehetett volna, annyira képzetlenek voltak a gépiparba főleg vidékről toborzott munkások. Ugyanakkor az olaszoknak is szükségük volt a szovjet partnerre a világgazdasági válság 1929-es kirobbanása után, mert Itáliában, beleértve Torinót és Piemont tartományt, rohamosan nőtt a munkanélküliség. És mivel abban a helyzetben az amerikaiakban nem bízhattak, a politikai különbségeken túllépve olyan üzletfelet kerestek, amely eltörölte a kapitalizmust.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
