„Amit ezért a könyvért tettem, nem tenném meg többé. Mogadishu romjaitól a fagyos ukrajnai mocsárig és a lángoló nigériai szavannáig utazott Bernard-Henri Lévy, a világhírű francia filozófus a Nagy Félelem évében, a bezártság, a karantén, a zárt határok ellenére is. A 72 éves Lévy úgy döntött, hogy nem fogadja el a „maradjatok otthon” felhívást, és belevágott „az önéletrajz kegyetlen művészetébe.”
A filozófus a Repubblica kérdéseire válaszolt.
-Miért pont most jutott el idáig?
-Őrült év volt, és én módszeresen jutottam el a legbarátságtalanabb helyekre. Úgy gondoltam, itt a megfelelő idő, hogy elmagyarázzam viszonyomat az élethez, a halálhoz, a kötelességhez.
-Hiányzik-e Önből a félelem, vagy pedig diszkrét társa?
-Nyilvánvalóan, amikor Mogadishuban vagyok, ahol évek óta nem járt újságíró, vagy amikor Líbiában tüzelnek rám, nem mondhatom, hogy nem félek. De nem ez a domináns érzés. Inkább, hogy nem tudom elvégezni feladatomat, nem tudok korrekten tanúskodni, és ez több, mint fizikai félelem.
-A családja már hozzászokott?
-Hozzászoktak, de aggódnak. Tudják, hogy így működöm. Mindig veszélybe kerülök. Mi értelme van élni, ha az ember nem teszi kockára az életét?
-Az Ön apja, André Lévy védte a köztársaságiakat Spanyolországban, aztán részt vett a montecassinói csatában. Könyvében érthető módon kulcsfigura lett.
-Legveszélyesebb riportjaimban mindig eszembe jutott a tűzparancs, amit apám a montecassinói csata estéjén kapott. Benne van a katonakönyvében, Szavai inspirálnak. Apám hős volt, csodáltam és szerettem.
-Teherré válhat-e egy hős apa?
-Nekem nem. Arra buzdított, hogy soha ne legyek elégedett az élettel.
-1971-ben Ön 23 éves volt és ragyogó karriert hagyott ott, hogy támogassa Banglades függetlenségét. Ez volt mindennek a kezdete?
-A nagy író André Malraux indított el egy felhívást nemzetközi brigádok létrehozására Bangladesben, a világ egyik legszegényebb országában. Ott voltam a néhány francia között, akik válaszoltak. Boldog voltam, hogy megszabadulhattam egy előre kijelölt úttól.
-Szülei elfogadták ezt a választást?
-Apám harcolt ellene, ugyanúgy, mint amikor 20 évvel később elmentem filmet forgatni Szarajevo ostromáról. Négy dolgot mondott. Először is megtiltom. 2.Tudom, hogy nem törődsz vele. 3.A helyedben ugyanezt tettem volna. 4.Ha már ilyesmit vállalsz, jobb, ha a legjobb feltételek között teszed. Így történt, hogy barátjával, François Pinault-val alapított egy produkciós társaságot, ami lehetővé tette, hogy filmem gyorsan megszülethessen.
-Ebben a könyvben leírja politikai elkötelezettségét is.
-Lehet filozófus, elolvashatok sok könyvet, de a mechanizmus mindenkinél ugyanaz. Ösztönös reflex egy mélységesen igazságtalan helyzettel szemben. Szörnyűnek tartom azoknak a magatartását, akik le akarják zárni Európa határait és behunynák a szemüket is.
-És amikor azt mondák, annyi nyomorúság van körülöttünk, miért kell elmenni a világ másik végére?
-Mindegyikre oda kell figyelni. csakhogy körülöttünk már vannak nagy emberek, akik dolgoznak, a világ másik végén pedig esetleg nincs senki.
-Ön gyakran dicséri a „fényes” nemzedéket a maga internacionalista, univerzalista világnézetével.
-Valóban fényes nemzedék volt, mert az önzés kísértése ellen vette fel a harcot.
-Az ön pantheonjában szerepelnek olyan értelmiségi kalandorok, mint Lord Byron vagy Arábiai Lawrence.
-Ők kiskorom óta elbűvöltek. És ott van Pasolini is, aki meg is jelenik a filmemben. Gondolkodó és cselekvő emberek voltak. Ráadásul költők is.
-Soha nem érezte, hogy amit tesz, nem elég?
-Ha nem elég, de amikor meggyőzöm hazám elnökét, hogy karolja fel a kurdok ügyét, vagy hogy legyen az első sorban a Putyinnal való szembenállásban, érzem, hogy nem éltem hiába. Így van ez Líbiában is.
-Egy szabadságvágyó értelmiséginek milyen érzés a hatalom közelsége?
-Ez egy szükségszerű kapcsolat, amelyet arra használok, hogy segítsék azokat az ügyeket, amelyek közel állnak a szívemhez. Van a filmben egy jelenet, amikor Macron elnök a szíriai kurd ellenállás vezetőjével beszélget egy bunkerben, amelyet Erdogan drónjai támadnak. Ilyenkor büszke vagyok elkötelezett értelmiségi létemre.
-Don Quijote is csodálatának tárgya.
-Igen, mert ő is sok energiát pazarolt olyasmire, ami kívülről nem tűnt fontosnak. Az ellentéte annak az embernek, aki minden tettét előre kiszámítja. Amikor elindulok egy kalandra, szívvel-lélekkel belevágok, és nem teszem fel a kérdést, hogy vajon sikeres lesz-e. De olyan nincs is, hogy minden hiábavaló…
(A képen Bernard-Henri Lévy egy 2019-es budapesti előadáson Konrád Györggyel)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2021.11.08. 13:09:25
Senki nem hívta, de legalább ártott az apja. D ez a jó példa neki.