A 20. század egyik legnagyobb fizikusa, Enrico Fermi, alig volt 37 éves, amikor 1938-ban Nobel-díjjal tüntették ki a neutron-besugárzás által termelt új radioaktív elemek kimutatásáért. A felfedezést alig 4 évvel korábban tette, és elismerése szokatlanul gyorsan megtörtént.  A kiváló fiatal olasz tudós mégis hazája elhagyására kényszerült.

Fermi Rómában született egy állami vasúti alkalmazott és egy tanítónő gyermekeként. Mesélik róla, hogy már kiskorában kívülről tudott részleteket Ariosto eposzából, az Őrjöngő Lorándból, de az igazi szenvedélye a matematika volt. Rendszeresen vásárolt a Campo de’ Fiorin használt egyetemi tankönyveket és előfordult, hogy kijavította a bennük lévő hibákat. Mindössze 25 éves volt, amikor elnyert egy pályázatot a római egyetem elméleti fizikai tanszékére, és akkor hozta létre azt a kutatócsoportot, amelyet később a „Via Panisperna-i fiúk” néven emlegettek az egyetem székhelye nyomán. Köztük volt az 1959-ben szintén fizikai Nobel-díjat kapott Emilio Segré, az 1938-ban rejtélyes körülmények között eltűnt és soha meg nem talált Ettore Majorana, vagy az előbb az Egyesült Államokban dolgozó, majd a Szovjetunióba menekülő meggyőződéses kommunista, Bruno Pontecorvo.

A Nobel-díj éve azonban drámaian alakult a csoport számára, miután 1938 szeptemberében bevették Olaszországban a „faji törvényeket”, amely súlyosan érintette a zsidó származású tudósokat is. Segré és Pontecorvo maguk is zsidók voltak, míg Fermi felesége, Laura által vált érintetté. Ekkor döntötte el, hogy elhagyja hazáját: igazságérzete fellázadt az olasz civilizáció tragikus degenerációja ellen. Óvatosan kellett cselekednie, nehogy megtorlás érje az olasz hatóságok részéről, és esetleg bevonják az útlevelét. Szerencsére kapóra jött neki több amerikai egyetem meghívása, végül a New York-i Columbiát választotta.  Miután Stockholmban átvette a Nobel-díjat, nem tért többé haza, hanem egyenesen az Államokba utazott. Segré, aki két éve a palermói egyetem professzora volt, éppen szintén Amerikában, Berkeley-ben tartózkodott, amikor megtudta a hírt, hogy felfüggesztették állásából és ő is kint maradt.

A többi már történelem. Fermi kulcszereplője lett az amerikai atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-tervnek többek között három magyar kollégájával, Szilárd Leóval, Teller Edével és Wigner Jenővel, akik egyébként valamennyien szintén a fasizálódó Európából menekültek a tengerentúlra.

Enrico Fermi a II. világháború után a chicagói egyetemen tanított és folytatta kutatásait, amelyek közül a legjelentősebb a kozmikus sugárzással voltak kapcsolatosak. Utolsó éveiben kezdtek kétségei támadni a nukleáris energia felhasználásával kapcsolatban, félt, hogy az emberiség ezúttal sem elég bölcs ahhoz, hogy jóra használja megszerzett tudását.  Az egykori olasz csodagyereknek rövid élet adatott meg: 1954 novemberében, alig 53 évesen gyomorrákban meghalt.