Száz éve született, 30 éve halt meg a franciák egyik legnépszerűbb énekes-színésze, aki valójában olasz volt, mégis elválaszthatatlan a párizsi sanzontól és a francia mozitól.
Patrick Rohman dokumentarista, Yves Montand életrajzírója idézi fel, hogy a művész, aki a világ legnagyobb rendezőivel forgatott, remekelt drámában és vígjátékban egyaránt, vacsorázott Nyikita Hruscsovval és John F.Kennedy-vel, akinek élete párja Simone Signoret volt, de szerelme viszony fűzte fiatal éveiben Edith Piafhoz, később pedig Marilyn Monroe-val flörtölt, nem sokkal halála előtt azt mondta: „Rendkívül szerencsés életem volt, de lemaradtam a lényegről”.
Yves Montand Ivo Liviként született öt és fél kilogrammal 1921. október 13-án a Lucca közeli Monsummano Termében. Apja eredetileg reformszocialista volt, de a fasizmus megerősödésével kommunista, mi több, bolsevista lett. 1923-ban az egész család emigrált Franciaországba azzal a tervvel, hogy tovább mennek Amerikába. Végül azonban Marseille-ben maradtak.
Ivo 11 évesen egy cukrászdában dolgozik kifutóként, csomagolóként, majd borbélysegéd lesz. 18 éves korára már 180 cm magas, jó hangja van, és képes meg is nevettetni az embereket. Többen is nagy jövőt jósolnak neki a sanzon, a kuplé műfajában, ahol akkoriban olyan sztárok csillognak, mint Maurice Chevalier, Tino Rossi vagy Charles Trenet. Hamarosan sikere lesz egy marseille-i varietében, ahol egy cowboy paródiáját adja elő.
Párizsba vágyik, de közben a nácik megszállják Franciaországot, sőt, 1942-ben, a szövetségesek észak-afrikai partraszállására válaszul, az addig a Vichy bábállam fennhatósága alá tartozó déli országrészt is. Egy este a marseille-i régi kikötő egyik kabaréjában a Gestapo igazoltatja. „Zsidógyanúsnak” tartják vezetékneve hangzása miatt (Livi, Levi…), de végül elengedik. Akkoriban egyre több franciát vittek el a németországi hadiüzemekbe dolgozni és a fiatalember úgy gondolja. Párizsban mégis könnyebb lesz elrejtőzni. Ekkor változtat nevet. Amikor gyerek volt, édesanyja gyakran kiabált le neki az utcára: „Ivo, monta” (Ivo, gyere fel). Ebből lesz az Yves Montand. A Montmartre-on, a Montparnasse kerületben lép fel, jövedelmét gigolóként egészíti ki. Felfigyel rá Edith Piaf is, aki mentora és szeretője lesz, kapcsolatuk azonban a háború után véget ér: nemcsak azért, mert a fiatal tehetség 40 cm-rel magasabb az aprócska Piafnál, hanem azért is, mert a tragikus sorsú énekesnő egy törtető életművészt lát benne.
Bár Montand-t Rotman szerint később gyakran gyötörte lelkifurdalás, hogy nem vett részt az ellenállásban, az éneklés és a film helyreállította lelki békéjét. Első filmjében, a Fénytelen csillagokban még Piaffal játszott együtt, a következő viszont már egy világhírű alkotás, Az éjszaka kapui volt, amelynek egyik központi témája éppen az ellenállás és a kollaboráció. Marcel Carné misztikumba hajló filmjében hangzik el először Jacques Prévert és Joseph Cosma Les Feuilles mortes című sanzonja, amely aztán Montand egyik védjegye lesz énekesként. De ugyanígy hozzákötődnek olyan klasszikus dalok, mint a Sous les toits de Paris, a C’est si bon, a Les Grand Boulevards vagy a La Bicyclette. 1952-ben Georges Clouzot-tól kap jutalomjátékot A félelem bérében, mint robbanóanyag-szállító teherautósofőr.
Ezekben az években ismerkedik meg a lengyel-zsidó leszármazott Simone Signoret-vel, akivel 1951-ben házasodnak össze és Montand hűtlenségei ellenére egészen a csodálatos színésznő 1985-ben bekövetkezett haláláig együtt maradnak. Az életrajzíró meggyőződése, hogy Signoret csinált nagy színészt Montand-ból. Legnagyobb közös alakításukat 1957-ben a Salemi boszorkányokban nyújtották. Politikai állásfoglalásaikban is osztoztak: 1957 elején, nem sokkal a magyar forradalom leverése után Montand-t a Szovjetunióba várták turnéra. A házaspárt a teljes szovjet pártvezetés fogadta. Együtt játszottak azonban 1970-ben a Vallomásban, amelyben az 1952-es prágai koncepciós Slansky-per felelevenítésével tiltakoztak az 1968-as csehszlovákiai bevonulás ellen. „Montand szinte teljesen azonosult szerepével, 13 kg-t fogyott, olyan lett, mint egy csontváz, éjszaka rémálmok gyötörték. Akkor döbbent rá, hogy a kommunizmus, amelyben annyira hitt, becsapta őt.”
Montand leghíresebb politikai filmje azonban az egy évvel korábbi Oscar-díjas Costa-Gavras mű, a Z, a görög fekete ezredesek diktatúrájának allegóriája lett, de a Jorge Semprun regényéből készült Alain Resnais-film, A háborúnak vége visszatér újra a fasizmus traumájához. Ugyanakkor emlékezetesen játszott krimikben – A vörös kör, I, mint Ikárosz, Police Python 357 – és vígjátékokban is. Ma is a kacagtató a Királyasszony lovagjának remek paródiája, a Felszarvazzák őfelségét, amelyben Montand alakítja a bosszúálló Don Salluste (Louis de Funes) nagyratörő szolgáját.
A macho karakter, a mindenáron való szereplésvágy még odáig is elvitte Montand-t, hogy fontolóra vette: indul a francia elnökválasztásokon, a cowboy Ronald Reagantől megihletve. Ettől végül Signoret halála tartja vissza. Utolsó nagy alakítását a Források Manonja című, Marcel Pagnol-regényből készült Claude Berri-filmben nyújtotta egy vidéki család pátriárkája szerepében. Filmforgatás közben kapott végzetes szívrohamot, ugyanúgy, mint az általa megformált figura: hetvenévesen távozott el a 20.század egyik legnagyobb sármőre.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
