Bajban van a zürichi Kunsthaus: szakembereket kért fel a Bührle-gyűjtemény egyes képei eredetének megvizsgálására. Elképzelhető ugyanis, hogy vannak közöttük olyan alkotások, amelyeket annak idején a nácik raboltak el zsidó gyűjtőktől – írja a Huffington Post.

Emil Bührle (1890-1956) német születésű, majd 1937-ben svájci állampolgárságot kapott fegyverkereskedő a II.világháború idején tett szert jelentős vagyonra. Ekkor teremtette meg műkincsgyűjteményét, amelynek több darabját is vissza kellett szolgáltatnia, vagy újra megvásárolnia gyanús eredetük miatt.

A gyűjteményt, amelyet egy alapítvány gondoz, már korábban is viták tárgya volt, most a képek költöztetése kapcsán újra felmerültek kétségek vele kapcsolatban. 2015-ig egy magánmúzeumban voltak, amelyet öt évvel korábban fegyveres rablók fosztottak ki. Akkor négy mesterművet raboltak el, köztük Cézanne Piros mellényes fiúját. Ezután döntött úgy az alapítvány, hogy a gyűjteményt a Kunsthausba szállítja. Ez utóbbi intézmény bővítése tavaly októberben fejeződött be,  a Bührle-kollekció kiállításának tervét azonban megtámadta Erich Keller művészettörténész, aki szintén a képek eredetét kérdőjelezte meg.

A svájci idegenforgalmi hivatal mintegy 200 érintett műről van szó, köztük Manet, Degas, Picasso, Monet, Cézanne, Renoir, Gauguin, Van Gogh és Braque képeiről, amelyet párhuzamba állítanak Bührle tevékenységével. A múzeum online oldalán bemutatja a fegyverkereskedő pályafutását, nem hallgatva el a náci birodalomhoz fűződő kapcsolatait. Eszerint Bührle 1936-ban kezdett műalkotásokat vásárolni, amikor fegyverexportból megszerezte első millióját. Élete végén gyűjteménye kb. 600 alkotásból állt. Kiderül továbbá, hogy 1938-ban lépett kapcsolatba Luzernben Theodor Fischerrel, aki a német múzeumoktól elkobzott úgynevezett „degenerált” alkotásokat adott el a rezsim részéről. A következő években Fischer a franciaországi magángyűjteményekből elrabolt képeket adta el Bührlének.

1945-ben a szövetségesek nyomására Svájc létrehozott egy bíróságot az elrabolt javak visszaszolgáltatása érdekében. 77 olyan műalkotást azonosítottak, amelyek svájci gyűjteményekbe kerültek, miután elrabolták őket valódi tulajdonosaiktól. Ezek közül 13 Bührle birtokában volt. Ezeket vissza kellett adnia, de 9-et újra megvásárolt, immár rendes piaci áron. A visszaszolgáltatásra ítélt képek között volt Corot Olvasó nője, amelyet 1940-ben a Franciaországból elmenekült Paul Rosenberg galériatulajdonostól loptak el. Ezt Bührle 1942-ben vette meg Fischertől 70 ezer frankért. 1948-ban visszaadta Rosenbergnek, majd egy hónappal később 80 ezer frankért újra megvette.

Közben a berni művészeti múzeumnak is hasonló gondjai akadtak. Decemberben jelentették be, hogy lemondanak a 2014-ben örökölt Cornelius Gurlitt-gyűjtemény 40 darabjáról. Gurlitt apja a hitleri rezsimet szolgáló műkereskedő volt, fia végrendeletében örököseként a berni múzeumot jelölte meg. Éveken át vizsgálták a mintegy 1600 műalkotásból álló gyűjteményt, amelyben többek között Cézanne, Renoir és Delacroix alkotásai vannak. Ezek után döntöttek úgy, hogy a bizonyíthatóan náci rablásról származó képeket visszaadják a jogos örökösöknek. Ugyanakkor megtartják azt a közel 1100 művet, amelynek eredete ugyan kétséges, de nem bizonyítható, hogy a Gurlitt-család rablásból, vagy más gyanús körülmények között juthatott hozzájuk.