Önmagukat szeretik és közömbösnek látszanak mások iránt. Erősnek, magabiztosnak látszanak, és ez vonzóvá teszi őket. Nehéz kapcsolatot teremteni velük, mert elbűvölnek, de aztán eltávolodnak. Csak a szenvedés jut azoknak, akik mellettük akarnak maradni. Olyan, mint Oscar Wilde Dorian Gray-e, akinek annyira rögeszméjévé válik a szépsége, hogy szerződést köt az ördöggel az örök ifjúság reményében.

A nárcisztikusok a nagyságra törekszenek, de ritkán érik el. Belső világukban gyakran jelentkezik üresség, bűntudat, harag, frusztráció. Magatartásuk ilyenkor arrogáns, nagyképű.

A Repubblica Giancarlo Dimaggio pszichiátert kérdezte, aki könyvet is írt Az ördögé az utolsó szó (Il diavolo prenda l’ultimo).

-Létezik-e egészséges nárcizmus, ami nem akadálya a szerelemnek?

-Akiben van ambíció, és nagyra tartja magát, elég önbizalma van ahhoz, hogy a világot biztonsággal fedezze fel.  A szerelmet a nárcizmus gyakorilatilag mindig akadályozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nárcisztikus természettől fogva erőszakos. Megtanulja élettapasztalataiból következően megtanulja elrejteni ezt az oldalát, hogy elkerülje az ezzel járó kellemetlenségeket, a kiközösítést és más megaláztatásokat. Az is lehet, hogy valami családi vagy közösségi trauma váltja ki belőle ezt a magatartást.

-Az ilyen tapasztalatok tartják őket távol a többiektől?

-Igen, mindig résen vannak, és azt képzelik, hogy partnerük visszaél törékenységükkel. Ha egy nárcisztikus szenvedést lát maga körül, veszélyben érzi magát, és támad, ahelyett, hogy segítene.

-Miért veszélyes beleszeretni egy nárcisztikusba? Manipulálnak?

-Egy nárcisztikus a legritkább esetben tud stabil szerelmi életet biztosítani partnerének. Annak, aki ilyen emberrel áll kapcsolatban, azt ajánlom: ne azt kérdezze, hogy miért bánik velem így, hanem azt, hogy szükségem van-e egy ilyen kapcsolatra? Gyakran a nárcisztikusok partnereinek is párkapcsolati problémáik vannak: például érzelmi függők, vagy olyan intenzív kapcsolatra van szükségük, amelyet fárasztó megtartani a másik idealizálása és a dühkitörések között. .

-Van-e lehetőség ilyen kapcsolatok javítására, vagy jobb abbahagyni?

-Ez nárcizmus típusától és súlyosságától függ. Ha valaki állandóan a dicsőségért, az elismerésért küzd, nemigen várható, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Ha viszont van benne játékosság, humor és szeretet, akkor talán van remény.

-Milyen egyéniségre van szükség ahhoz, hogy túléljük egy nárcisztikus társaságát?

-A szilárd önbecsülés sokat segíthet. Egy stabil partnerrel szemben ugyanis a nárcisztikusok őszinte tiszteletet és megbecsülést tudnak mutatni, és ez visszafoghatja agresszivitásukat, mások lenézését.

-Lehet-e egy nárcisztikus jó szülő?

-Sokan nem tudnak jó szülők lenni, mert a gyermekeiktől világmegváltást várnak, azt nevelik beléjük, hogy mindenáron elsők legyenek, és gyermeki oldaluk nem is érdekli őket.

-A szerelem egyben egyfajta áldozat is. Hogyan működik ez egy olyan korban, amikor az én áll minden középpontjában?

-Ha elégedettek vagyunk a kapcsolatunkkal és elfogadjuk a másikat a korlátaival együtt,  a kapcsolat hosszú távú lehet. Olyan viszonynak kell lennie, amelyben a másikat érdekesnek találjuk, valamiben hozzánk közelállónak, és olyannak, aki képes figyelni ránk. Ez nem könnyű egy olyan társadalomban, amely nagy sebességgel működik, ahol rengeteg a külső ösztönző és apró jutalmazás. Ebben az összefüggésben a nárcizmus csak ront a dolgokon: a nárcisztikus frusztrált pillanataiban, amelyek a legegészségesebb kapcsolatban is előfordulhatnak, könnyen reagál a támadás-menekülés módszere szerint: lenéz, vagy eltávolodik, eltűnik, vagy megcsal.