Írolvasgondol

A háború gyermeke volt, később a divaton keresztül hirdette a toleranciát, többek között a Benetton fotósaként. Oliviero Toscani a Repubblicának adott interjút 80. születésnapja alkalmából.

-Ön Milánóban az angol repülők bombázása közben született.

-Anyám villamoson ment a Mangiagalli klinikára engem megszülni. Aztán kitelepítettek bennünket falura, Clusonéba, egy parasztházba. Háromévesen tértem vissza Milánóba,de boldogtalan voltam, mert már nem játszhattam a lovakkal, a libákkal, a tehenekkel. Akkor visszavittek oda, és örültem, hogy mezítláb  rohangálhattam.

-Igaz, hogy édesapja fotózta le a Loreto téren felakasztott Mussolinit?

-Igen, apám a rezsim által eltűrt ellenzéki volt, mert a Corriere della Seránál volt fotóriporter és az Istituto Luce számára készített filmeket. Jól ismerte Mussolinit, megértette a rendszer tragikomikus jellegét. Fotóit gondosan elosztották: az egyik részüket a Minculpop cenzúrájának vetették alá, majd felhasználták a belföldi propagandában, másik részüket pedig eladták egy londoni ügynökségnek. A rendszer úgy tett, mintha nem tudna erről.

-Mit tanult az apjától?

-Kísérletező ember volt. Én is hasonló módon közelítem meg a dolgokat és teszek fel kérdéseket. Soha nem dolgoztunk együtt, de elkísértem néha a stúdiójába, elmentem vele Monzába a Forma 1-es versenyekre, vagy az Inter meccseire. Apám örült, hogy ezt a hivatást választom, de tanulnom kellett, ezért elküldött Zürichbe a képzőművészet főiskolára, ahol a Bauhaus légkörét lehetett érezni.

-Kezdetben volt olyan, hogy naponta négy munkát is elvállalt.

-Számomra a munka az önkifejezés, a vakáció maga a vákuum.

-Hogyan határozna meg egy Toscani-fotót?

-Diana Vreeland a Harper’s Bazaartól azt mondta: képeid ragyognak, tele vannak belső napfénnyel.

-Hogyan kezdett el divatfotókat készíteni?

-A 60-as években fotóriporter voltam a L’Europeónál. De úgy éreztem, hogy az a fajta fotós világ kezdett kimerülni. A Rizzolinál felkértek arra, hogy fotózzak női esőkabátokat és rájöttem, hogy ezt a műfajt is lehet egyéni kreativitással ötvözni.

-Talán az egyik nem is zárta ki a másikat?

-Nem, mert a fotográfia fejlődése nem az volt, hogy az ember járkál az utcán Leicával a nyakában, hanem ott kellett lenni, ahol az élet új formákat ölt. Londonban meg kellett örökíteni a miniszoknyákat, amelyek forradalmasították a világot.

-Milyen az ön kapcsolata a vallással?

-Szilárd laikus családban nőttem fel, az is egy komoly vallás.

-Tehát a divat elbűvölte?

-A ruhákat összeállítani kereskedelmi dokumentáció. Ezzel szemben a divat egy korszak kultúrája, társadalmi-politikai viselkedésforma. Azokban az időben csodálatos töltése volt és felforgató szerepe. Később azonban belezuhant az esztétikai konformizmusba.

-Ezért állt meg Andy Warhol stúdiója előtt és fényképezte azokat, akik becsengettek?

-Igen, mert ezek az emberek egy történetet meséltek el. Aztán a divat egyfajta burka lett a brandek hibájából. Ha nem tartozol egy bizonyos márkához, ki vagy zárva.

-Milyen különbség van egy férfi és egy nő fotózása között?

-A divat korábban csak a szép nőket fényképezte. Nem érdekelték az intelligensek. Ma már ez kicsit megváltozott, szintén kereskedelmi okokból.  Az Uomo Vogue-nál viszont próbáltunk a hagyományos modellek helyett teret adni összetett személyiségeknek.

-A férfiak közül ki a kedvence?

-Muhammad Ali. Ő teljes ember volt: szép, karizmatikus, forradalmi, társadalmi elkötelezettségű, így vált világszintű vezető személyiség egy sportolóból. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora felzúdulást keltett Cristiano Ronaldo, amikor kijelentette, hogy nem iszik Coca Colát. Ki tudja, milyen hatása lenne, ha komolyabb dolgokkal is foglalkozna.

-Ki az, akinek mindig igent mondott?

-Luciano Benetton. Ő egy másik férfibolygó.

-És ki az, akinek nemet mondott?

-Silvio Berlusconi. Még a 70-es években találkoztunk. Azt ajánlotta nekem és Umberto Ecónak, hogy dolgozzunk neki. Mindketten visszautasítottuk, mert ragaszkodtunk a szabadságunkhoz.

-Hat gyermeke van. Milyen apa volt?

-Kész katasztrófa gazdagnak születni, mert nem kell szembe nézned bizonyos problémákkal, amelyek felnőtté tesznek. Én szerencsére nem volt az, viszont szüleim felvilágosultak voltak. Igyekeztem becsületes apa lenni. Jobb egy becsületes tolvaj, aki beismeri bűnét, mint egy tolvaj bankár.  Gyerekeim időnként bíráltak, de most már valamennyiükkel jóban vagyok, hozzák az unokákat és boldog vagyok.

-Óriási feladat lenne rendbe tenni archívumát. Miért nem foglalkozott soha munkáinak rendszerezésével?

-Mert az archívum számomra azt jelenti, hogy haraggal nézek vissza a múltra. Nem érdekel. Mint ahogyan nem érdekel az Instagram sem. Én magam vagyok a magam közönsége, egyben a legrosszabb befogadó. Nem keresem a követőket.

-Ön 80 éves.

-Sosem hittem volna, hogy ilyen tiszta aggyal érem meg ezt a kort. Úgy tűnik, sikerült.