1908-ban egy észak-ausztriai völgyben találták meg, 30 ezer évesre datálják a paleolitikum egyik leghíresebb leletét, a 11 cm magas, Willendorfi Vénuszt. Azt azonban a mai napig nem tudják pontosan, hogy hol készülhetett ez a nőiességet ma szemmel erősen túlhangsúlyozó szobor, amelyet éppen ezért termékenységi kultusz tárgyának tekintenek.
A bécsi egyetem a közelmúltban olyan szkennelő módszerrel vizsgálta meg a szobrot, ahogyan az egyiptomi múmiákat szokás. Megállapították, hogy anyaga olyan mészkő, amely egyedül Észak-Olaszországban, a Garda-tó melletti Sega di Alában található. Ez a lelőhely mellesleg alig 16 km-re van a Fumane-barlangtól, ahol kőből és elefántcsontból faragott „Vénuszokat” találtak. Ezt nevezik Gravetti-kultúrának.
A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a kőkorszaki embercsoportok vándorlásával kerülhetett a szobor születésétől közel 700 kilométerre, de az útvonal aligha vezethetett az Alpokon keresztül, inkább a Po-síkság felé mentek, és érinthették a magyar Alföldet is. Az utolsó nagy jégkorszakban történhetett mindez, amikor az emberek klimatikus okokból, vagy élelemszerzés céljából vándoroltak élhetőbb helyek felé, leginkább a nagy folyók mentén.
A Gravetti-kultúrának azonban sokkal keletebbre is vannak nyomai, méghozzá Ukrajnában, Izium körzetében. Azt azért elég nehéz elképzelni, hogy a Willendorfi Vénusz 1600 km-es utat tett volna meg, de a történelem előtti migrációkról még olyan keveset tudunk, hogy ez a látszólag képtelen feltételezés sem teljesen elvethető.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
