A Brea Avenue-n, Hollywood szívében áll a híres Centropolis Stúdió, ahol számos relikvia látható a sci-fi szerelmeseinek. Ott van a Függetlenség napjának mitikus űrhajójának másolata, díszletek a Stargate-ből. Itt van az irodája Roland Emmerichnek, akit a katasztrófafilm királyának tartanak. Ő készített el olyan híres, környezetvédelmi és szocio-politikai hátterű filmeket, mint a Holnapután, a 2012, A másnap hajnala, vagy a Kőfal. Pedig eredetileg a német rendező csak azért érkezett Kaliforniába, mert ott szép és hosszú a nyár.

Legújabb filmje a Moonfall, amelyben Patrick Wilson, Halle Berry és John Bradley játsszák a főszerepet. Ezúttal a Hold jelenti a katasztrófát: egy földön kívüli mesterséges intelligencia letéríti pályájáról, és ez azzal fenyeget, hogy a Hold és a Föld összeütközik. Az embereknek 3 hetük van arra, hogy elhárítsák a veszélyt. A történet különböző összeesküvés-elméleteket idéz, mely szerint a Hold nem más, mint földönkívüliek által felépített és a NASA által jóváhagyott megastruktúra. Az amerikai űrügynökség mellesleg teljes együttműködést kínált a rendezőnek, hogy a lehető legnagyobb tudományos pontossággal lehessen elkészíteni a filmet.

A rendezővel a La Repubblica készített interjút.

-Hogyan határozná meg a film műfaját?

-Katasztrófa-sci-fi a Függetlenség napja és a 2012 nyomdokain. Három részes lesz, a második és harmadik részt egyszerre forgatom le. Már minden az agyamban van, de látnom kell az első rész alapján, hogyan fogadja a közönség.

-Mi inspirálta?

-Tíz évvel ezelőtt olvastam Christopher Knight és Alan Butler Who Built the Moon című könyvét, és keresni kezdtem azokat az elméleteket, amelyek ennek a struktúrának a létezésével foglalkoztak.

-Mit tudott ezekről a megastruktúrákról?

-Ismertem a téziseket, de csak felszínesen. Amikor elkezdtünk dolgozni a filmen, többet akartam tudni. Felfedeztem, hogy a NASA valóban keresi ezeket a megastruktúrákat más bolygókon. Így merült fel az a feltételezés, hogy építhettek ilyeneket olyan technológiával, ami túlmegy a mi képzeletünkön.

-Miért konzultált a NASA-val?

-Hogy a Moonfall technikailag tökéletes legyen. Rábíztuk magunkat a konzulensekre, három tudósra, egy orvosra és egy másikra, aki csak az űrhajósokkal foglalkozott. Lehet, hogy sci-firől beszélünk, de csak ebből a szemszögből képzelhetjük el az emberiség jövőjét. Vannak más fantasztikus elképzelések, mint például Ridley Scott Marslakója. Bár törekedtünk a pontosságra, végsősoron mégis csak egy filmről van szó.

-Mi történne a Földdel, ha a Hold valóban elpusztulna?

-A Hold hihetetlenül fontos a földi élet fenntartásához. Elpusztulása megváltoztatná a Föld rotációs tengelyét. Az Északi-sarkkör drasztikusan megváltoztatná az egész északi félteke légköri viszonyait, jégkorszakot hozna. Az Egyesült Államokban 0 fok alatti hőmérséklet uralkodna az év nagy részében. A hold enyhíti a klíma nagyobb ingadozásait, gravitációs hatásának köszönhetjük az időstabilitást nappal és éjszaka között, és ez kihat a mezőgazdasági termelésre is.

-Az Ön filmjei mindig szólnak az emberi és családi kapcsolatokról is.

-Mert az ember éppen a legkétségbeesettebb pillanatokban ragaszkodik a családjához, a hozzá közelállókhoz, az ő értékeikhez. A mindennapi életben tesszük a dolgunkat, célokat tűzünk ki, és csak akkor, amikor közel a vég, jutnak eszünkbe a legemberibb kötődéseink.

-Ön szerint miért tetszenek annyira az embereknek a katasztrófafilmek?

-Talán azért, mert azonosulnak bizonyos történetekkel. Például a 2012 az egyik legnézettebb film volt a pandémia alatt, mert az emberek megértették, hogy mit jelent a túlélésért küzdeni.

-Mit tanulhat a közönség a Moonfallból?

-Csak azt akarom, hogy szórakozzanak, üvöltsenek, sírjanak, nevessenek a film 125 perce alatt. Utálom a háromórás filmeket. Mindig arra gondolok, hogy mit lehetne kivágni belőlük. Mint ahogy Hitchcock mondta: „Egy film hosszát ahhoz kellene igazítani, ameddig az emberek veséje bírja.”

-Az Ön filmjeit gyakran tekintik előhírnöknek.

-Igyekszem mindig valami üzenetet közvetíteni. Ebből a szempontból a legjobb talán a Holnapután, mert a globális felmelegedés olyan probléma, amellyel immár örökre szembe kell néznünk. Évekkel ezelőtt egy bakterológiai fertőzésről beszéltem, erre mi történt? Nem voltam túl messze az igazságtól.

-Ön szerint melyik a legrealistább,  nem valós alapú sci-fi?

-A 2001: Űrodüsszeia, mert az űrben játszódó jelenetben, még a robbanások során is csend van. Éppen ezért nem nézőként éljük át, hanem részesei vagyunk.

-Mi volt Önre a legnagyobb hatással pályafutásában?

-A harmadik típusú találkozások változtatta meg az életemet. Ebben hétköznapi emberek kerülnek szembe rendkívüli eseményekkel.  Ugyanakkor fontos volt számomra a Vissza a jövőbe is.

-Hogyan döntötte el, hogy filmrendező lesz?

-Münchenben tanultam, producer akartam lenni. Szerencsém volt, mert apám és nagybátyám sikeres üzletemberek voltak, és pénzt kölcsönöztek első, még diákként készített filmemhez, amelynek címe: 1997: A Noé bárkája-elv volt. Nem volt nagy sikere, de lehetővé tette számomra, hogy az Egyesült Államokba jöjjek. Csak itt tudtam ugyanis megcsinálni ezeket a filmeket.

-Van újabb katasztrófafilm-ötlete?

-Egyelőre nincsen, de valami klímaváltozással kapcsolatos kellene, egy jövőben játszódó horror, amikor 600 millió ember akar Európába vándorolni, mert Afrika és a Távol-Kelet élhetetlenné vált…