Írolvasgondol

Színdarabjain kívül nem hagyott hátra semmit, sem naplót, sem levelezést. Semmi olyasmit, ami személyiségére rávilágított volna. Melyik volt az igazi Moliére híres figurái közül? Argan, a Képzelt beteg, Arnolphe A nők iskolájából,  vagy Alceste, a Mizantróp? Vagy mindhárom egyszerre?

A polgár, a kárpitos fia, aki XIV. Lajos kedvenc színpadi szerzője lett, nem hagyott maga után semmilyen személyes nyomot. Négy gyermeke közül az egyetlen, aki megérte a felnőttkort, Esprit-Madelaine elvesztette kéziratait, és legendáit az az életrajz táplálja, amelyet 1705-ben adtak ki Jean-Baptiste Poquelin-ről, akinek születése 400.évfordulóját ünnepli az idén a világ.

Még olyan hiedelmek is szárnyra kaptak, mely szerint Moliére komédiáit kortársa, a tragédiáiról elhíresült Pierre Corneille írta, sőt, hogy a szerző maga a Napkirály volt. A közelmúltban elhunyt nagy színész, Michel Bouquet, aki több százszor játszott Moliére-darabokban, egy öt évvel ezelőtti írásban úgy vélte, hogy e színdarabokban a szerző leszámol önmagával. Az azokban lefestett rossz emberi tulajdonságokat nemcsak megfigyelte, hanem saját magában is átélte…

Már születése körül is sok a bizonytalanság. csak 1820-ban találták meg születési bizonyítványát, melyet 1622. január 15-én állítottak ki Párizsban a Saint-Eustache plébánián. Vélhetően néhány nappal korábban jött a világra. Annyit tudunk, hogy mint elsőszülött, ő örökölte volna apja királyi kárpitosi és szobainasi rangját. Tízéves korában meghalt az édesanyja, a Louvre fényes folyosóin és a Halles nyüzsgő, veszélyes közegében nőtt fel. Ekkor fejleszthette ki éles megfigyelő képességét.

A clermont-i jezsuita kollégiumban tanult latint, görögöt és ismerkedett meg a színházzal. Plautus, Terentius, az olasz és a spanyol komédia lettek az ihletői. Jogi diplomája volt, de tanulmányainak nincsen nyoma, lehet, hogy csak megvásárolta.

21 évesen lemondott az örökségéről, hogy színész legyen, ami akkor nemcsak bizonytalan volt a megélhetés szempontjából, hanem az egyház akár kiközösítéssel is sújthatta. Amikor azonban 1660-ban öccse meghalt, mégiscsak rá szállt az apai örökség, amely révén bejárása lett az uralkodóhoz.

1643 június 30-án hozta létre „Illusztris színházát” tíz csepürágóval, köztük Madeleine Béjart-ral, a tüzes, vörösesszőke színésznővel, aki otthonosan mozgott irodalmi körökben. Madeleine 30 éven át maradt hűséges társa, miközben Moliére 1662 január 23-án feleségül vette Madeleine lányát, Armande-ot.

Amint az akkoriban szokás volt, művésznevet vett fel. A Moliére „kőbányát” jelent, senki sem tudja, miért ezt választotta. A párizsi Labdaházban léptek fel, de csak az adósságaik szaporodtak. Moliére-t börtönbe vetették a Chatelet-ben, de apja kiváltotta és kifizette adósságait. Fia akkor elmenekült Párizsból.

1658.október 24-én azonban már XIV. Lajos előtt játszott. Addig még csak két komédiát írt, de játékával meghódította a fiatal uralkodót. 16559-ben mutatták be az első igazi nagy sikerét, a Kényeskedőket, amely a mondén szokásokat figurázta ki. A nők iskolája után (1662), amely egy lány abszurd oktatás révén szabadul fel, túllép az egyszerű szórakoztatáson, és felbosszantja a maradiakat. Öt év és három átdolgozás kell ahhoz, hogy kijátssza a cenzúrát és bemutathassák az álszenteket pellengérre állító Tartuffe-öt. 1669. február 5-én végre diadalmaskodhat vele.

Az udvar kedvence, miközben a janzenisták folyamatosan támadják őt. Ezekben az években írja meg a Don Juant (1665), majd a Mizantrópot, legkegyetlenebb, egyben legemberibb komédiáját. 1668-ban születik meg egyik legnépszerűbb darabja, a Fösvény, 1671-ben a Scapin furfangjai.

A legenda szerint színpadon halt meg 1673. február 17-én, A képzelt beteg előadása közben. Valójában otthonában, a Rue de Richelieu-ben kapott agyvérzést, miután eljátszotta a hipochonder Argan figuráját.