Paranoiás, mániás-depressziós, demens, Parkinson-kóros, titokban gyógykezelik, de még a legbelsőbb köreiben sem tudnak semmi bizonyosat az állapotáról. Ezt már elsütötték Hitlernél, Sztálinnál, Mao Ce-tungnál, újabban két kelet-európai vezérelvűnél. Lehet, hogy ez a kórtünetcsoport kifejezetten az önkényuraknál alakul ki? De vajon miért nem derültek/derülnek ki az ezekre való hajlamaik még mielőtt hatalomra jutnának?
A pretoriánus gárda egyébként köszöni, jól van, munkára, harcra kész.
Május 3-án, egy nappal az új országgyűlés beiktatása után 389 forintért lehetett eurót vásárolni. Ugyanaznap 59 forintra szökött a legmagyarabb áruházban egy sima zsemle/kifli ára. Másnap a mellettünk lévő multiban még csak 49 forintra emelték. Egy másik legmagyarabb boltban május 10-ig az 559 forintos nem érkezett meg az eladó szerint, de van helyette majdnem ugyanolyan, csak más cégtől, 99 forintért. Ellenben az egyszerű, egyszemélyes halpástétom ára a múlt héthez képest 100 forinttal lett drágább, egy nagyobb tubus majonézt sem lehet már 500 forint alatt kapni. Egy kissé kétes frissességű jégsaláta, amit az év elején – jobb minőségben – 400 volt, most 700. Gyorsan vettem egy 900 forintos negyedkilós „hazai” vajat, mielőtt az is eléri az ezrest, mint a többi 200 grammos.
A Kötélbajszú KISZ-titkár szerint a pedagógusoknak a megfelelő, minimális béremelést kell adni. Újabb példája annak, hogy a maximális hatalom minimálisra szorítja vissza az amúgy sem túl fényes képességeket. Meg a szociális érzékenységet, ha volt egyáltalán.
A Terrorháza Fantomja, akire az egyetemről egyik kortárs történész kollégám sem emlékszik, már többször is számot adott vizionárius lelkületéről. Most azt látta megjelenni lelki szemei előtt, hogy bevezetik az általános hadkötelezettséget, nőkre és férfiakra egyaránt, és erről nemzetileg inzultálni kellene. Bár engem már aligha érintene, különben is az idén már 46 éve lesz, hogy magamat demilitarizált övezetnek nyilvánítottam, tisztelettel felkérném a professzorasszonyt, hogy ne máséval verje a csalánt. És Háry Jánossal vallom: „Csak az gyűjjék katonának, aki ilyet szeret…” Persze, Őfelsége Kormánya gyorsan elhatárolta magát, miután látták, hogy az ötlet nem arat osztatlan sikert, csináljon csak a Terrorháza Fantomja hülyét magából.
Ez a kormány akkor fog megbukni, amikor a nép leveszi a szemellenzőt és fellázad – hallom a piacon. Eddig rendben, csak az a kérdés, hogy az istenadta mikor veszi észre, hogy szemellenző van rajta. Lásd még a klasszikus hülye viccet: „Hé, öreg, banán van a fülében.” „Nem hallom, banán van a fülemben.”
Közben a vezérlő klikbájtol. Átvezeti szűkebb hazáján a Girót, előtte azonban megbénítja a bűnös fővárost, ráérő idejében pedig péntek reggeli igehirdetésében atomháborúnak nevezi, hogy Európa súlyos szankciókat akar gazdája ellen, aki atomháborúval fenyegetőzik. És most már biztos, hogy egy nagy nemzeti költő veszett el benne. „Az erdő közepében vagyok, nem látok tisztán se hátra, se előre” – mondta. Segítsen már neki valaki, hogy ne is találjon ki…
Két celeb fejezte be földi pályafutását egyetlen napon. Indulhat a harc a bulvárcímlapokért, az esélyesebb akár olyan posztumusz hírnévre is szert tehet, mint hajdan a hétoktávos, akit azóta már egyesek szentté is akartak avatni, mások meg milliókat kerestek rajta. Igaz, ő azért legalább énekelni tudott.
„Putyin jól van?” – kérdezi a piaci bolt pénztárosnője az egyik vevőtől. „Otthon alszik, olyan édes, még horkol is” – feleli a másik hölgy. Mint kiderül, Putyin egy mopsz. A marcona fejű, acsarkodó kis eb. Azért az amikor a II.világháború idején az angol katonák Winstonnak hívták bulldogjaikat, abban volt némi tisztelet a miniszterelnök karaktere iránt. Amúgy Churchillnek is volt egy Dodo nevű bulldogja, aki hasonlított is rá. De lehet, hogy a Putyin-mopsz ötlet a Horgász a pácban című Louis de Funés-örökbecsűből származik, ahol az orvhorgász a halőrről, Parjuről nevezte el a disznaját?
Portréfilmet készítettek a köztársaság és hatáskör nélküli elnökről tíz éves hűséges szolgálatai elismeréseként. Kijár neki legalább annyira, mint annak idején az Elnöki Tanács elnökeinek, akiknek legfőbb szereplése a május 1-i felvonulás, valamint a halálra ítéltek kegyelmi kérvényeinek elutasítása volt. Még szerencse, hogy az első rész egybesett a Verona-Milan rangadóval, a másodiknál meg átkapcsoltunk az unalomig ismételgetett Slágertv-re. Kiváló művészeink még haknival is nagyobb nyomot hagytak a magyar politikai élet bánatos képű Fülesénél. Utódának beiktatását az udvari média történelmi pillanatnak nevezte és olyan fényűző ceremóniát rendeznek neki, mintha egy királynőt koronáznának meg. Pedig hatalma még akkora sem lesz, mint annak idején azoknak a dísznőknek, akiknek kiszúrták a szemét egy könnyűipari miniszteri tárcával.
És még a népét hogyan kiszúrják: immár nemcsak a nemzet szakácsnőjét láthatjuk minden nap, hanem napjában több ízben is Istenáldásávalildikót, aki minden kívánságunkat teljesíti, különösen, ha magyar nótáról van szó, ami jó vacsora helyett is szól. Ez kell a népnek, a sírva vigadás, még bor sem kell hozzá, mert azt is egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. De hát ez a nemzet már úgyis régen elitta a maradék eszét is a kiválasztottak mákonyával…
Annak is van valami különleges bukéja, hogy az első fagyosszent, Pongrác napján rekordhőség volt Budapesten…
A 60-as évek zenéit hallgatom, Baudelaire-t olvasok. Szeretnék újra azok közé tartozni, akik azért utaznak, hogy menjenek, de nem szeretnék részeg matrózok közé véletlenül leszállt albatrosz lenni…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
