Több hónapi halasztás után csakazértis bemutatták Kijevben George Orwell 1984-ének színpadi változatát. Ezt akkor is nagy dolog volt, hogy az előadást félbe kellett szakítani légi riadó miatt.

„Ez a darab annyira aktuális, hogy nem lehet nem előadni. Ön magáért, egyértelműen beszél, és remélhetőleg a nézők is ráébrednek arra, hogy mi a különbség a jó és a rossz között és mi az abszolút rossz” – nyilatkozta a Le Figarónak az előadás főszereplője, Igor Nyikolajev.

Az 1984-et Orwell 1949-ben jelentette meg, egy, a nácizmus és a sztálinizmus ihlette totalitárius rendszert írt le benne, amelyben nemcsak a véleménynyilvánítási szabadság nem létezik, hanem még a gondolatokat is ellenőrzik. Ma pedig azt látjuk, hogy Oroszország, miközben negyedik hónapja folyik az Ukrajna elleni háború, amelynek már eddig is sok ezer áldozata volt, megtiltja polgárainak, hogy a „háború” szót kiejtsék az eseményekkel kapcsolatban. Közben a Kreml uralja a médiát és folyamatosan nyomja a „különleges katonai akció” kifejezést, Kijev és a Nyugat álláspontját pedig hazugságnak minősíti.

A 250 férőhelyes Podil színház előadása valósággal vérfagyasztó. A főszereplő Winston Smith-t kikötözve látjuk, fehér maszkos, dehumanizált rendőröknek kiszolgáltatva, miközben a zenei aláfestés a szirénák bőgésére emlékeztet. Az utolsó jelenetben szinte valamennyi szereplőt pisztollyal lelövik, előre felvett lövészajok közepette. „Fizikailag és pszichológiailag nagyon kemény előadás, de nem olyan kemény, mint amit átélnek mindazok, akik a hazánkat védik” – magyarázta Nyikolajev.

A színészek és a nézők egyaránt örülnek, hogy újra lehet némi színházi élet. Az elmúlt hónapok kijárási tilalmai után Kijev egyes színházai, mozijai és operaháza, ha korlátozott időtartamban is, de újra játszani kezdtek. „A kultúra része nemzetünknek, nem élhetünk anélkül” – mondta az egyik néző. „Az oroszok nem akarják, hogy az ukrán nép létezzen, éppen ezért kötelességünk éltetni a kultúrát” – tette hozzá Julija Bruszenceva színésznő, akinek a Donbaszban élő családját közvetlenül is sújtotta a háború. Anyja el tudott menekülni, nagybátyját megölték, nagyanyja pedig ott rekedt Szeverodonyeck városában. Az életnek azonban mennie kell tovább, és ha meg is szakítják a bombázások az előadásokat, újra és újra belevágnak.