Elegem van a FB-forradalmárok fürdős-sírásaiból, hogy mit meg nem engednek maguknak a vezérlő és vezéreltjei, hogy lassan az emberek már nem tudnak megélni, és meddig mehet ez. A vezérlő és vezéreltjei pontosan azt teszik, amit több mint egy évtizede tehetnek egy birkanéppel, amely minden hazugságukat és mellébeszélésüket elhiszi, és lemondott a gondolkodás már-már elemi szintjéről is, és egy szintén csak nyafogni tudó, ellenzéknek mondott, gyáva, tehetségtelen és megvásárolható, ma még legalább látszatra „másképp” gondolkodó politikus-csoporttal. Hogy lesz-e pont, ahol egy kritikus tömegnek elszakad a cérna, vagy bekövetkezik egy olyan helyzet, ahogyan azt anno Marx és Engels tanította, hogy odafent már nem tudnak, odalent pedig nem akarnak már úgy élni, ahogy eddig, azt csak a nem létező mindenható tudja. Addig pedig, ahogy Nagyanyám mondta annak idején, hagyjanak békemet.
Igazmondó Málészáj szerint az inflációt a háború és a szankciók okozzák. És miért nem kérdezi meg valaki tőle, hogy miért nálunk a legnagyobb az infláció? Arra biztosan azt mondaná, hogy Magyarország jobban teljesít.
A szőkeborzas Borist cserben hagyták az emberei és ő ebből levonta a tanulságot. Persze ehhez az kellett, hogy legyenek, akik cserben hagyják őt és ő megértse, hogy miért. Érdekes módon épp egy londoni sztori jut róla eszembe. Valamikor a 90-es évek elején a Hyde Park-ban hallgattam egy lángoló szemű, világmegváltó eszméket hirdető úriembert. Elég szép számú közönség hallgatta, mire valaki egyszer csak megszólította: „Uram, Ön összehord itt hetet-havat, nem gondolja?”. „Miért mondja ezt nekem, Uram?” – kérdezett vissza a megszólított, mire a nép hangja pontról pontra bebizonyította neki, hogy mindaz, amiről szónokolt, hülyeség. A világmegváltó egy percig állt, vágott egy apró grimaszt, majd így felelt: „Uram, végül is Önnek igaza van. Sorry. Have a nice day” – mondta, majd távozott a pulpitusról.
Július második péntekjén sokaknak feltűnt a közösségiben, hogy a vezérlő aznap reggel nem hirdetett rádiós igét. Előző nap közösségi oldalán csupán megismételte, amit vazallusa mondott az inflációról. A figyelmesebbek arra hívták fel a figyelmet, hogy ha igazán nagy a córesz, és nem képzelt ellenségeket gyűr le egyetlen pillantásával, akkor a vezérlő rendkívüli szerénységről és önmérsékletről tesz tanúságot, ami a nyilvános megnyilvánulásokat illeti. Ez is egy ilyen nap lehetett, de attól, hogy ő hallgatott, mi még nem vagyunk beljebb…
Ültem a 109-es buszon és az egyik megállónál felszállt egy éjfekete bőrű család. Negyvenes apa, negyvenes anya és legfeljebb húszéves lányuk, aki éppen velem szemben foglalt helyet. Ha festő látott már földre szállt angyal arcát, akkor ő volt az. Tekintetünk találkozott egy pillanatra, és kitalálhatta, mit gondolok, mert szelíden elmosolyodott. Legszívesebben azt mondtam volna neki: „Ezért a gyönyörűségért már megérte megérnem ezt a mai napot”, de nem tudtam, szülei mit szóltak volna hozzá. Így is átmelegedett a szívem ebben a kívül-belül cudar magyar júliusban.
Elment a táncos center, akit a magyar foci utolsó zsenijének tartottak. Siratja a fél ország, bár mindenki tudta, hogy már jó ideje szinte élő halott. Ha fénykorában a dicsfényében fürdőzők és ivócimborák mellett lett volna egy-két igazi barátja, aki a kellő pillanatban tökön rúgja, akkor lehet, hogy nem szaporította volna az elpazarolt tehetségek hosszú sorát. Mert a legkeményebb alkoholizmusból is ki lehet jönni, ha van az emberben akarat, és állnak mellette olyanok, akik erősítik. Ezt saját példámból tudom és soha nem felejtem el, és azóta haragszom minden alkeszre, akinek nem kellene halálra innia magát.
Azért szavazták meg a kata-törvényt egy nap alatt, mert erre lehetőséget ad a házszabály – magyarázta az illetékes elvtárs. De ha nem adott volna rá, akkor megváltoztatták volna a házszabályt.
Amikor egyszer vettem a fáradtságot, hogy kiszámoljam, az ő adataik szerint mennyit spóroltunk meg havi szinten a rezsicsökkentéssel, alig több mint 400 forint jött ki. Igaz, hogy nem vagyok egy matekzseni, de akkor hogy lehet, hogy rezsicsökkentés nélkül havi több ezer forint pluszt kell fizetni?
És elment a Lady, aki maga volt az elegáns angol nőiesség, a nemes szenvedély, amikor belefújt szaxofonjába. Négy évvel követte férjét, az imádnivalóan őrült dobost, aki aznap fejezte be a Valentyne’s Suite lemezének jegyzeteit, amikor két hülye amerikai leszállt a Holdra és akivel római nászútjukon álmodták meg a Zene egyik ércnél maradandóbb művét. Különlegesen éreztük egymást, amikor egyszer egy koncert előtt beszélgettem vele és odajött a fotósunk, megkérdezte tőlem: „Nem baj, hogy nem vagyok kisminkelve? Persze, Neked úgysem az a lényeg.” Tudta, hogy melyik tőle a kedvenc darabom, és valahányszor ott voltam egy koncertjén, a Little Annie, Ooh első hangjai közben mindig egymásra néztünk, és onnantól kezdve csak nekem játszott. Huszonöt évig küzdött a Parkinson-kórral, de még 8 évvel ezelőtt is ott volt a Zenekarban, és tökéletesen fújta a lassú tételt félúton Stravinsky és Coltrane között. A Zene tartotta életben. Most Lady Barbara elindult az ő Lord Jonjához örök Valentin-napra…
Hosszú, forró nyárra számíthatunk – mondják a meteorológusok és a klimatológusok. Meg a közgazdászok is…Némi hidegleléssel vegyítve.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
