Írolvasgondol

A vezérlő már megint lövészárokban érzi magát, tüdőlövést emleget az európai gazdaság kapcsán. Persze, mint operettkatona, nem tudhatja, hogy az legtöbbször halálos végű. Vagy Európa halálát vizionálja, mint anno a szocializmusban a kapitalizmusét? Pedig ahogy Hofi mondta, a kapitalizmus a szakadék szélén áll, mi pedig egy lépéssel előtte járunk.  Meg aszongya, hogy mindenki becsülje meg a munkahelyét, ha van neki. Az őrá is vonatkozhat, csak a nagy harcászkodás közben ez még nem jutott el a tudatáig – ha van még neki.

Közben néhány szakértő segítségével azt is sikerült kiderítenem, hogy a kormányoldal képviselői az afázia egyik krónikus alfajában szenvednek, amelynek egyik fő tünete, hogy mindenre ugyanazt a sztereotip választ adják.  Szegény Bruce Willis legalább még tudta, hogy vissza kell vonulnia és méltósággal tűrnie agyának leépülését.

Valaki vakolóként regisztrált a vezérlő adataival egy svájci munkaügyi hivatalban. Nem ártana az érintettnek is ismerkednie ezzel a szakmával, amiből nagy hiány van kis hazánkban.

Az elmúlt hetekben többször is „technikai okok miatt” zárva tartott az üzletközpontunk pénzváltója. Azon gondolkodom, hogy az-e a hülye, aki 423 forintért vásárol eurót, vagy az, aki még ennyiért sem?

Milyen érdekes, hogy most, hogy beindultak a mindennapos tüntetések, valakinek – vajon kinek? – eszébe jutott, hogy emelni kellene a rendvédelmi dolgozók pénzét. Eddig nem tellett rá, de most hirtelen kiderült, hogy mégis át tudnak oda csoportosítani csinos összegeket… És közben lélekszakadva toboroznak a rendőrségnél. Virágkötők, hasbeszélők és rapperek előnyben.

Ismét pénzmosási szúrópróbának vetettek alá a postán, miután befizettem csekken bankszámlám elmaradt kezelési költségét. Ezt is megértem: tőlem retteg a NAV.

Munkaerőhiány miatt bezárt egy lottózó a közelünkben. Pedig jó helyen voltak, jobbról egy virágból, balról egy burgeres, mellette egy kocsma, odébb egy szupermarket meg egy fagyizó. Lehet, hogy az eddigi alkalmazottak elmentek Londonba? Ott úgyis nagy keletje van a bookie-knak.

Közeli szakrendelőnkben az időpontkérés telefonon elérhetetlen, ajánlják az online megoldást. Az viszont még nem működik. Tehát marad a séta a 40 fokban, ha valaki be szeretne jutni valahová.

Olvasom, hogy Posványoson még a medvéktől is óvták a vezérlőt. Szerintem fordítva kellene, képes lenne még a mackók kedvenc lépesmézét is ellopni.

Hatvankét éve gyűlölöm a tűzijátékot. Az elmúlt évtizedben még inkább, mint a parasztvakítás egyik fő eszközét. Amint az ez ellen fellépők kommentjeit olvasom, eszembe jutott néhány korábbi afrikai diktátor, akik addig sarcolták a népet, amíg volt egy magas külföldi  pártfogójuk. Bokassa, Mengisztu, Idi Amin Dada. Aztán amint a pártfogás megszűnt, elkergették őket. Ma már a nevükre is alig emlékszik valaki…

A vezérlő posványosi szózatában azt állította, hogy „nem vagyunk kevert faj”. Ő biztosan nem az, mert 100% gazember és lehet, hogy csak a fejedelmi többest gyakorolja. Amúgy meg ajánlom figyelmébe a MyHeritage DNS-tesztjét. De lehet, hogy azoknak van megint igazuk, akik szerint nem olyan hülye, mint amilyennek mutatja magát, csak megint dobott egy gumicsontot a közbeszédnek, hogy addig sem az egyéb disznóságaival foglalkozzanak a „magyar emberek”. Amúgy pedig mindegy: akár elmebeteg, akár nem, megint mi megyünk a házhoz azért a bizonyosért, mert bennünket ítélnek meg róla a nagyvilágban.

A hivatalból kirendelt államfőnéni imádkozik az esőért, így segít a magyar gazdáknak. Eszembe jut erről egy régi olasz film: Sikerül-e hőseinknek megtalálni Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat?" Abban Nino Manfredi egy afrikai törzs sámánja lesz, és tőle várják, hogy hozza meg az esőt. Ha nem esik, agyonverik. Végül is szerencséje lesz, de csak azért, mert ez volt a forgatókönyvben.

És íme itt a mindenre gyógyírt jelentő 10 pont, hogy megvédjük magunkat a globális recessziótól és kivételes ország legyünk. Némi dézsávűvel Gömbös Gyula 95 és az úttörők 12 pontjából. Ez utóbbi első pontja, hogy az úttörő hülye gyermeke hazájának. No de honnan várunk tőkebeáramlást és tranzitkereskedelmet, ha az egész világ szarban van, csak a mi határainkon áll meg a válság, mert mi mindenkinél szebbek és jobbak vagyunk? A család alapú társadalmat pedig már nem kell kitűzni, a vezérlő családján és csatolt részein áll vagy bukik minden. Legalábbis egyelőre.

Visszavágtak a zöld sasok a 30 évvel ezelőtti pozsonyi kommandós terrorért. A történelmi győzelmet kizárólag migránsok góljaival vívtuk ki.

Rimbaud-t olvasok, az Egy évad a pokolbant. Arthur tudta, hogy az a világ, amiben él, ellenséges vele és a hozzá hasonló szabad gondolkodásúakkal szemben, és volt mersze kilépni ebből, és belevágni az ismeretlenbe. Irigylem érte, még akkor is, ha rosszul végezte.

Amióta meghalt Édesapám, elfelejtettem sakkozni. Pedig már többször próbáltam álmatlan éjszakáimat agyonütni néhány online játszmával, de egyrészt a 10 percnyire szűkített sakkidővel sem tudok megbarátkozni, és főleg: nem ül velem szemben Örökös Bajnokom, akivel egymás szeméből próbáltuk kitalálni a következő lépést, és senki sem sürgetett minket. És amióta Ő nincs, nem jönnek a különleges álmaim sem. Mintha azt üzenné odaátról, hogy fejezzem be az álmaimra épülő szürreális könyvemet, amelyről eddig nem tudtam, mikor lesz vége.

Édesapám hagyatékában kutatva nagy meglepetésemre megtaláltam egy soha meg nem valósult, 40 évvel ezelőtt írt, később többször átdolgozott forgatókönyvemet, amelynek főszerepeit a sudár, mandulaszemű, Amerikába szökött, majd hazatért színésznőre, a delejes tekintetű, később a politika által tönkretett színészre, valamint Amadeus és Rimbaud megszemélyesítőjére írtam. Magam is meglepődtem a történet bonyolításán, és rá kellett döbbennem, hogy ha ma írnám, nem sokat változtatnék rajta és még aktuális is lenne, hiszen ki ne akarna egy biztos, védett madárfészket magának és szeretteinek és ki ne akarná kizárni életéből az egyre baljósabb, teljesen bizonytalanná vált külvilágot?

Július 30-án  bőrig áztam. Felszabadító érzés volt.

66 éves vagyok. Nem sokkal történelminek mondott idők előtt jöttem a világra. 33 évvel ezelőtt ismét történelminek mondott időket éltem át, kicsit ösztönösen, kicsit tudatosan próbáltam belőle kimaradni, mit tagadjam, rongy magánéletem alakulása jobban érdekelt. Túléltem mindkettőt. Most, 33 évvel a második történelminek mondott időszak után valami van a levegőben, aminek következményei egyelőre kiszámíthatatlanok és beláthatatlanok. És nem akarok mást, csak békét és nyugalmat magamnak, és mindazoknak, akik fontosak nekem.