Az elmúlt hónapokban Oroszország egyre inkább emlékeztet a Szovjetunióra, amire 30 éve nem volt példa. Ezt egy olyan ember állítja, aki nagyon is jól ismerte a szovjet rendszer elnyomását: Nátán Saranszki egykori szovjet ellenzéki, ma izraeli politikus, ráadásul éppen Donyeckben, az orosz-ukrán háború egyik fő hadszinterén jött a világra 73 évvel ezelőtt.

Saranszkit annak idején a Szovjetunió-beli zsidók érdekében végzett tevékenysége miatt 10 évi gulágra ítélték „hazaárulás” címén. Végül a nemzetközi tiltakozás hatására 1986-ban kiszabadult és azonnal emigrált Izraelbe. Ott politikai pályára lépett, és 1989 után a  Szovjetunióból kivándorolt zsidók beilleszkedését segítette. Több izraeli kormánynak is tagja volt, 2009 és 2018 között pedig a bevándorlással foglalkozó Zsidó Ügynökséget vezette. A hajdani ellenzékivel a Repubblica készített interjút.

-Naftali Bennett izraeli kormányfő mindenkit meglepett, amikor Moszkvába látogatott és Vlagyimir Putyinnal tárgyalt. Mit gondol erről a közvetítési kísérletről?

-Örülni kell minden olyan kezdeményezésnek, amely véget akar vetni ennek a szörnyű háborúnak. Bennett egyike a szabad világ utolsó vezetőinek, aki még képes szót érteni Putyinnal, ezt ki kell használni. Számos okból Izrael óvatosabban bírálta az orosz politikát, mint más országok. Ezzel együtt nem látom, hogyan lehetne meggyőzni Putyint, hogy állítsa le a háborút.

-Ön nemrégiben bírálta Izraelt, hogy nem képvisel keményebb álláspontot.

-Izrael sokat tesz humanitárius téren, de Oroszország ellenőrzi Szíria légterét, amely fontos nemzetbiztonságunk szempontjából. Ezt a Nyugat engedte meg, mint ahogyan azt is, hogy Irán ilyen agresszív legyen a térségben. Így aztán függővé tett bennünket Putyintól és ezt nem felejthetjük el.

-Mi járhat Putyin fejében?

-Putyin meg van győződve arról, hogy Ukrajna nem igazi nemzet, és hogy a népét nem érdekli, ha orosz fennhatóság alá kerül. Éppen ezért meglepte őt az ellenállás. De meglepte a Nyugat reakciója is, nem hitte, hogy ilyen gyorsan és határozottan cselekszik, azt gondolta, hogy minden ország csak a saját érdekeinek védelmével törődik. Volt azonban, amiben nem tévedett, például abban, hogy a nukleáris fenyegetéstől megijednek. Éppen ezért utasították el Ukrajnának azt a kérését, hogy nyilvánítsák légterét repüléstilalmi zónává. Attól tartok azonban, hogy még a téves előrelátásai is csak növelik vadságát és elszántságát, hogy bármi áron elérje célját.

-Gondolja, hogy komolyan kell venni a nukleáris fenyegetést?

-Oroszország nem a világ legerősebb országa, de Putyin elérte, hogy alapvető nemzetközi normák megváltozzanak. A második világháború után Európában az a nézet uralkodott, hogy megszűnt az erőszakos területfoglalás. Ő bebizonyította, hogy ezen túl lehet lépni, akár a nukleáris elrettentés gondolatának bevetésével, hogy a Nyugat ne avatkozhasson be.

-Mennyiben hasonlít a mai Oroszország a Szovjetunióra?

-Néhány héttel ezelőttig, minden probléma ellenére  még nagyon távol volt tőle, sokkal szabadabb volt. De azóta a helyzet sokat romlott, gyakorlatilag bezártak minden internetes ellenzéki fórumot, számos orosz értelmiségi elmenekül az országból, sokakat letartóztattak. Néhány nap alatt az oroszokat elvágták a szabad információtól, jobban, mint harminc év óta valaha.

-Van lehetőség arra, hogy az oroszok fellázadjanak Putyin ellen?

-Nehéz mérni az ellenzést, mivel nincsenek erről megbízható adatok. Úgy tűnik, hogy az embereknek nem tetszik a háború és a szankciós politika sem. Hirtelen elvesztették megtakarításaik 30%-át és számos más nehézségbe ütköznek, például a külföldi utazások terén. Az azonban egyelőre nem látszik, hogy lesz-e ebből igazi ellenzéki mozgalom. Mindenesetre Putyint sürgeti az idő, hogy minél előbb befejezze a háborút.

-Izraelben nagyon sok oroszországi eredetű ember él. Hogyan élik meg a konfliktust?

-Nagy a szolidaritás Ukrajna mellett, még az Oroszországból érkezettek részéről is. Sokan vesznek részt a humanitárius akcióban, és érzelmileg is támogatják Ukrajnát.

-Milyen érzés a pusztítás képeit látni?

-Nagyon nehéz, hiszen jól ismerem ezeket a városokat. A sors iróniája, hogy Putyin, aki szerint az ukránok nem önálló nép, rájuk irányította a világ figyelmét. Az ukrán nép bebizonyította, hogy bátran, elszántan harcol a szabadságáért. Meg is hatódnék ezen, ha nem lenne olyan szörnyű.