Charlie Chasen és Michael Malone 1997-ben Atlantában találkoztak először. Hamarosan jó barátok lettek, de nem vették észre azt, ami körülöttük mindenki számára nyilvánvaló volt.
Malone és Chasen egymás hasonmásai, ijesztő módon hasonlítanak egymásra, de nem rokonok. Chasen szülei Litvániából és Skóciából származnak, Malone-éi viszont a Bahamákról, illetve a Dominikai Köztársaságból. Közel 100 hasonmás mellett részt vett François Brunelle kanadai fotográfus projektjében, az "I'm not a look-alike!" -ban, aki azután vágott bele ebbe, miután rájött, hogy az ő hasonmása Rowan Atkinson, azaz Mr.Bean. A projekt nagy sikert aratott, és a genetikai kapcsolatokat kutató tudósok figyelmét is felkeltette. Manel Esteller, a barcelonai Josep Carreras klinika orvosa, aki korábban az ikrek fizikai különbségeit vizsgálta, magyarázatot keresett azoknak a hasonlóságára, akik nincsenek rokonsági kapcsolatban.
A Cell Reports-ban megjelent tanulmányhoz Esteller és csapat 32 hasonmáspárt választott ki Brunelle alanyai közül, DNS-mintát vettek tőlük, és kérdőívet töltöttek ki velük életmódjukról. A hasonlóság fokának megállapításához egy arcfelismerő szoftvert használtak. 16 pár összpontszáma hasonló volt a valódi ikrekéhez. Ezt követően a kutatók összevetették a 16 hasonmáspár DNS-ét, és megállapították, hogy több közös génük volt, mint annak a 16 párnak, akiket a szoftver kevésbé hasonlóknak tartott. „Ezek az emberek azért hasonlítanak, mert genómjuk jelentős részük egyezik, de eddig ezt senki sem bizonyította be” – jelentette ki a katalán kutató a Repubblicának.
A DNS azonban nem meséli el külsőnk egész történetét. Az általunk és őseink által megéltek befolyásolják egyes génjeink aktivizálódási fokát, amit tudományosan epigenómnak neveznek. Ezenkívül mikrobiománkat is befolyásolja a környezet. Esteller felfedezte, hogy a hasonmások genómjai között sok a hasonlóság, de epigenómjuk és mikrobiómájuk különböznek. Tehát a hasonlóságnak több köze van a DNS-hez, mint a környezetnek, amelyben felnőttek.
Mindez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben a hasonmásság véletlen egybeesés, amely a lakosság növekedésének köszönhető. „Annyian élnek ma a világon, hogy a rendszer végül ismételni kezdi önmagát” – mondja Esteller. És az sem kizárt, hogy mindegyikünknek él valahol egy hasonmásunk.
Esteller reméli, hogy kutatása segíthetnek a jövőben az orvosi diagnosztizálásban is. Ha az embereknek elég közös génjük van ahhoz, hogy hasonlítsanak, elképzelhető, hogy hasonló lehet a betegségekre való hajlamuk – vélekedik Olivier Elemento, a New York-i Weill Cornell Medicine intézet igazgatója.
Esteller azt is feltételezi, hogy összefüggés lehet az arcvonások és a viselkedési minták között, és ezáltal kutatása hasznos lehet a törvényszéki orvosok számára. Ilyen alapon ugyanis ki lehet alakítani egy bűnöző fantomképét egy DNS-minta alapján. Ezt azonban aggályosnak tartja Daphne Martschenko, a Standord egyetem orvosetikai kutatója, emlékeztetve arra, hogy már sok olyan esettel találkoztunk, hogy az arcfelismerő algoritmusokat faji előítéletek erősítésére használták fel.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
