01.04.

Néhány nappal az újévi jókívánságokat követően elég az embernek beletekintenie a médiába, hogy kijózanodjon: az ország az újévben is ugyanaz maradt, és Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója is kevés ahhoz, hogy a nép felébredjen a kómából, mert a hozzám hasonlók és nálam okosabbak, bátrabbak is, ahogy ezt egykori egyetemi filmesztétika tanárom mondta, „hiába tépik lánglelkű pofájukat.”

A főkegyúr luxus különgépen utazik családostól kondoleálni Rómába a címzetes pápa elhunyta miatt, tengerparti luxusétteremben homárt eszik - Ajánlom a mai nemzedékek figyelmébe Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije című írását. Nekünk még kötelező olvasmány volt - közben  kiderül, hogy közel egymilliárdért épül műfüves focipálya szülőfalujában. A királyi statisztikai hivatal pedig kihozza, hogy tavaly októberben a nettó átlagkereset 350 ezer forint volt, nyilván az összes csókos, és a főkegyúr  fizetését is beleszámolva.   

Azért akad egy kis honderű. „Elsodorta, mint apa a gyermekét” – kommentál egy védőmunkát a Salernitana-Milan olasz bajnoki magyar kommentátora.

01.05.

Kora reggel járok fizikoterápiás kezelésre a Vörösvári úti SZTK-ba. Amíg odaérek, kiköpöm a tüdőm, olyan szmog van. Bent maszkviselés kötelező, a lift rossz. "Még sokáig az lesz - mondja a recepciós hölgy - nincs alkatrész." Második emelet, én még csak-csak felmegyek - de a maszkomat leveszem - de mi van a nálam idősebb, betegebb emberekkel? Amúgy pedig a kezelést végzők egyike sem visel maszkot....

Kilőttek egy vaddisznót, aki a Margitszigeten sétált. Szegény állat, rosszkor volt rossz helyen. Meg a vadász is, ráadásul téves kilövési engedélyt kapott.

01.07.

Egy tv-műsorban megemlékeztek XVI. Benedekről, az emirátus pápáról. Emlékszem, még sok-sok évvel ezelőtt egy politikus mondta, hogy az "erdélyi magyar konklávé". Meg egyik őrmesterünk mondta, hogy "nem tudhatok mindent, nem vagyok én egy polisztirol". És egykori főpolgármesterünk örökbecsűje: „Nem vagyok én egy értelmiségi entellektüel.” Hát ebben nincs egyedül.

9-es busz a szombat déli órákban. Egy idősebb, elnyűtt ruhás férfi, mellette egy hatalmas, fémvázas, „Gina” feliratú kofferrel, lába alatt egy nagy Auchan-zacskóval hangosan monologizál, néha felel saját kérdéseire is. Köszönti az Attilákat, még ha Józsinak hívják őket, akkor is, a Duna kiszáradását vizionálja, az út közben látott több kocsiról azt állítja, hogy az övé. Közben jókat nevet, és többször is szóvá teszi, hogy 15%-kal emelték a nyugdíját, miközben az infláció 45%-os, úgyhogy valahonnan ki kell pótolnia  a maradék 30%-ot. Lehet, hogy kicsit bolond, de azért teljesen mégsem hagyta el a józan esze….

01.09.

2022 közönségdíjas szupermarket-hálózatában már 75 forint egy császárzsemle. És folytatják azt a gyakorlatot, hogy kétféle árat írnak ki egy termékre – nem az akciósokra, a kártya- és applikáció-kedvezményekre gondolok – és persze a vonalkód mindig a drágábbat adja ki. Vajon milyen közönség díjazta ezt a boltot, ahol naponta próbálják becsapni a vevőt?

Távfűtés-infláció: ugyanazért a pénzért langyosak a fűtőtestek. Mi lesz, ha tényleg hideg lesz? Életbe lép a seregben megtanult "büdösben még nem fagyott meg senki."

Mostanában állandóan pénisznövelő módszerekkel ostromolnak e-mailben. Pedig még rá se kerestem a neten ilyen témára, sosem voltam méretcentrikus, szerencsére partnereim sem. No meg jönnek egymás után a szexajánlatok mindenféle ismeretlen hölgyektől, akik szeretnének megismerni. Prosztataproblémáim sincsenek, ha pedig lennének, akkor a 12 éve jól bevált orvosommal beszélném meg. Ezúton közlöm azt is, hogy nincs kapuzárási pánikom, sőt, semmilyen pánikom nincs, a kaput pedig zárja be a szerencsére már nem létező házmester.

Még jó, hogy más a szolgáltatóm, mint amelyik a főkegyúr körének kezébe került. Enélkül is olyan érzésem van, hogy minden lépésemről tudnak.

01.10.

Azt reméltem, hogy a 2022-es szörnyű év után az idén kevesebb lesz a veszteségem. Erre január első 10 napjában két egykori kedvencem ment el: előbb a csodacsatár Gianluca Vialli, akivel az 1990-es vb után világelsőként tudtam interjút készíteni, aztán Mészáros Bubu, a Vasas örök bohém kapusa, aki félrészegen is jobb volt összes kortársánál. Abban az időben még érdemes volt Vasas-meccsre járni, hiszen olyanok zsugáztak piros-kékben, mint a szintén rég eltávozott Török Dara, a bombázó Várady Béla, a fineszes Izsó Náci, a fáradhatatlan Zombori Sanyi vagy a Tanár úr, Müller Sanyi. Ilyen hírek hallatán az ember mindig elveszít valamit ifjúságából, de örülhet, hogy legalább ő még él.

01.11.

Még mindig az SZTK. A lépcsővel szemben, a félemeleteken rendszerint művészeti iskolások rajzaiból állítanak ki. Megakad a szemem két 10. évfolyamos lány alkotásán. Az egyiken sötét, vöröses-feketés tónusú háttérből egy riadtan tágra nyílt szemű, kezét harapdáló lány arca emelkedik ki. A másikon egy lehunyt szemű lányarcot viharos hullámok vesznek körül. Vajon mi lakozhat ebben a két 16 évesben?

A Flórián téri aluljáró lassan a kihalt üzletek sora lesz. Az új évben már nem nyitott ki a pogácsás és bezárt az évtizedek óta nagyforgalmú sváb pékség is. Pedig az egyik hölggyel milyen pompásan tudtuk szidni a rendszert egy alpesi kenyér és két búrkifli között. És zárva tart a hónap végéig az Óbudai Társaskör is, ahová kéthetente menni szoktunk, pláne az év elején, amikor rendszerint pezsgős újévi koncert volt, majd farsangi buli. Olvasom közben, hogy a Magyar Színház pedig február végéig zárva van, kazánkarbantartás címén. Holott az ilyesmit nyáron szokták csinálni. Inkább ezt írják ki, mert az mégiscsak snasz, hogy nem bírják fizetni a rezsit és nem akarják, hogy megfagyjon a néző. Petőfi évében a kultúra visszatérhet a pajtákba.

„Szinésszé lettem. Megkapám

Az első szerepet,

S a színpadon először is

Nevetnem kelletett.

Én a szerepemben jóizűn

S szivemből neveték;

Pályámon, oh ugyis tudom,

Leend ok sírni még” – írta a Lánglelkű.

„A veszélyek korába léptünk” – jelentette ki a főkegyúr. Amíg ő lesz, így is lesz, mert a veszély ő maga és még messze az idő, amikor csak önmagára lesz veszélyes.

01.12.

Óbudai háziorvosi rendelő a Szentendrei úton. Vérvételre megyek reggel 8-ra. Először megijedek, hogy valamit eltévesztettem, mert a váró tök sötét. Aztán közelebb megyek, és látom, ki van írva, hogy a betegektől elnézést kérnek, de mivel nem bírják a rezsiköltségeket, nem világítás, sem fűtés. Bent a rendelőben a doktornő és asszisztense bundás, rózsaszínű melegítőben ülnek, amúgy jól áll nekik. A III. kerület, mint tudjuk, a kormányzat szemében fekete seggű, és ez mindent felülír. Amikor a korlátlan hatalomvágy még pitiánerséggel is társul...

És a folytatódik az eltávozott kedvencek sora: ezúttal a „három gitártekerő” egyike, Jeff Beck vitte át hangszerét odaátra. Hármuk között egyfajta „magányos farkas” volt, aki sosem lett világsztár, mert a kísérletezést többre tartotta. És még a filmtörténetbe is beírta magát: ő töri darabokra a gitárját, amelynek darabjaiért verekednek a rajongók a Nagyítás ama nevezetes jelenetében. 2001-ben még őt is láthattam élőben a párizsi Olympia színpadán egy izgalmas koncerten.

01.13.

Néha egészen váratlanul elhomályosodik a szemem, fájni és könnyezni kezd, és nem bírja a szemüveget sem. Mi az, amit nem akarok látni vagy nem kéne  meglátnom?

Péntek 13-i aranymondás: „Kukorékol a kiskakas Magyarországon Brüsszel nélkül is” – mondotta volt a vezérlő. Csakhogy a szemétdomb előbb-utóbb komposztálódik, a kiskakas pedig megöregszik és levágják.

Meghalt a király, oda az igazság. Ha meghal a király, oda a hazugság.