Írolvasgondol

01.14.

Ügyesen csinálja multiszupermarketünk az újabb kedvezményes vásárlásokat. Egyrészt a 20%-os kupon érvényessége, túl az ársapkás termékeken, teljesen önkényesnek tűnik, még a pénztárosok sem tudják, hogy mire jó és mire nem. Semmilyen hústermékre nem érvényes, de például egy márkás külföldi italra igen. Közben az applikációval járó 6 %-os kedvezményt nem tudják adni „országos rendszerhiba” miatt. És időközben emelik folyamatosan az árakat. Tavaly év végén a „budget” 125 grammos mozzarella még 399 forint volt, m már 469 Ft. A mag nélküli fél kilós szőlőt még megkaptuk 999 forintért, két hét alatt kétszer emelték, jelenleg 1399 forint. Az 5 darabos szentesi sárga paprika 600-ról 860 lett, a császárné kedvenc ásványvize 129-ről 169….

01.15.

Hihetetlen, hogyan arat a halál a magyar értelmiség legjobbjai körében. TGM egy más dimenzió volt, bevallom, nem mindig értettem az írásait, vagy nem volt hozzájuk elég türelmem. Ugyanakkor sokszor éreztem, hogy tűpontosan látja a valóságot, de sajnos a legtöbbször pusztába kiáltott szó volt, amit leírt. 2008-ban az a megtiszteltetés ért, hogy egy konferencián tarthattam vele előadást az 1968-as eseményekről. Még ugyanabban az évben egy kerekasztalhoz hívtak szintén 68-ről Heller Ágnessel. Immár egyikük sincs köztünk.

Annak örülök, hogy ha meghalok, engem a főkegyúr nem fog FB-oldalán elbúcsúztatni. Még sosem mutattak be bennünket egymásnak, remélem, ez már így marad.

01.16.

A megkonzultált nemzetből 1,4 millióan voltak hajlandók válaszolni a manipulált kérdésekre. Ezeknek 97%-a ítélte el a brüsszeli szankciókat. Ebből jön ki az a piár, mely szerint „a magyarok 97%-a.” Ebből egyfelől ismét megtudhatjuk, hogy a kormány szerint kik a magyarok, másfelől viszont az derül ki, hogy ez az alig másfél millió a szavazásra jogosult polgároknak legfeljebb egyötöde és még az állítólagos kormánypárti szavazók összességét sem éri el. Akkor ez most milyen felhatalmazás? A karmelita udvarnak teljesen mindegy, akkor is győzött…

Immár havonta küld az Országos Mentőszolgálat támogatást kérő csekket. Tavaly még ráírták, hogy 2000 forint, ma már üres csekk volt a borítékban. Küldjön mindenki, amennyit tud...

01.17.

Az utóbbi évek legnagyobb médiakamuja van készülőben. Nagy garral hirdetik, hogy áprilisban újraindítják a hajdan népszerű délutáni bulvárlapot, mint 100% politikailag függetlent, amelyben a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenféle nézetek fórumot kapnak. (1. ácsi…). Egyszerre jelenik meg nyomtatott és online verzióban (2.ácsi, amikor a világon mindenütt patinás lapok szűnnek meg nyomtatott verzióban, mert egyre drágábbak és egyre kisebb az igény). Több mint 90 rovata lesz (3.ácsi, egy médium legfeljebb 15-20 rovatot bír el). Mindezek után közlik a közösségi médiában érdeklődőkkel  – miközben munkatársakat is várnak – hogy az impresszumot és a tulajdonosokat csak az indulás előtt hozzák nyilvánosságra. (4.ácsi).  Ha 100% politikai független, akkor miért titkolják? Időközben az állampárti ingyenes újság mellé már csokoládét osztogatnak, hogy olvassa valaki.

01.18.

Dübörögnek az árak. Az élmultinál (nem írom ki a nevét, nem fizet nekem a reklámozásért) 2,8%-as Magyar Tej 549 forint, az író, ami még tavaly is 300 alatt volt, 529 forint, a Hamé pástétomok az év eleje óta 65 forintot ugrottak. A 400 grammos magvas veknit január elején még 650-ért vettem, ma 799-ért. A piacon az egyszerű sertéstepertő 10 dekája 500 forint. Igaz, az euró „csak” 406 forint. Úgy látszik, a haverok már eleget kerestek az árfolyamon.

01.19.

"Kedvenc boltom", mindennapos balhé, akciós termék, amiről a pénztár nem tud. Szólok, mire a pénztáros hölgy, aki rám se néz, kiabál az üzletvezetőnek, hogy "a hölgy azt mondja...". Kérdezem tőle, milyen hölgy? Rám néz: "Olyan nőies hangja van". Ezt is megértem, életem 67. évében, 53 évvel ezelőtt lezajlott mutálásom óta ezt még soha senki sem mondta, még akkor sem, amikor gimis koromban a diákzenekarban ki tudtam énekelni Led Zeppelin, Deep Purple és Uriah Heep-magasságokat...

TGM után Mécs Imre, ő legalább megélt 89 évet. Apámmal volt nagyjából egyidős. Egy újabb tisztességes ember, aki biztosan nem ezt akarta, amikor beköszöntött a rendszerváltás.

01.20.

Hogy, hogy nem, kimaradt az életemből Marco Ferreri klasszikusa, A méhkirálynő, ami éppen 60 éve készült, pedig a Mesterrel volt szerencsém találkozni, amikor Budapesten forgatott. És nagyon csodálkoztam azon, hogy 60 évvel ezelőtt egy keserű szatírát lehetett csinálni arról, egy 40 éves férfi öregnek érzni magát,  fogy az ereje, hormonkezelésre szorul, ami aztán a végzetét okozza, amikor az addig szinte nimfomániás nő várandóssága miatt elutasítja. Ennyit fejlődött a világ, mai negyvenesek még csak legszebb férfikoruk elején vannak – és ugyanígy a negyvenes nők is – és az sem ritka, hogy hatvanasok sem szorulnak semmilyen ajzószerre. Akkor azért mégiscsak van valami, ami jobb, mint régen.

Fogynak a Woodstock-iak. Most David Crosby. Legalább a zenéjük marad. „My My, Hey Hey/Rock and Roll Is Here To Stay” – énekli Neil Young. Lesz-e, aki tovább viszi?

01.21.

„Nem vagyok kultúrlény” – jelentette ki Európa kulturális fővárosának polgármestere, 2022 irodalmi Nobel-díjasára hivatkozva. Annie Erneaux azonban legnagyobb sajnálatunkra nem ezt mondta, hanem azt, hogy mint író, nem kulturális indíttatású, hanem az életet, az időt akarja megérteni és élvezni. A fő városatya abban azonban biztos lehet, hogy nyitóbeszédével, amelyek általában senkit sem érdekelnek, címlapra kerül.

„Minden magyarnak határőrnek kell lennie, hogy kultúránk ne oldódjon fel” – ezzel a mondattal harangoznak be egy olyan köztv-műsort, amelyet a Magyar Kultúra Napján tartanak, és amelyet a műsorvezető „szellemi munícióként” kínál. Ez utóbbinak még a Csínáljuk a fesztivált! is jobb….

01.22.

Azzal, hogy a Himnuszt mostanában „nemzeti imádságként” emlegetik, már a nem hívőket is kizárják a nemzetből? Miközben folyamatosan megsértik a 3.parancsolatot: „Isten nevét a szádra hiába ne vedd.”

01.24.

Új tv-szolgáltatót kerestem, mert a régi egyre rosszabb és egyre drágább. Már a régi sportcsatornái sincsenek meg, amelyekért annak idején megrendeltem. Az újban ezek is ott vannak, sőt, még külföldiek is, amelyek ez utóbbiból szintén eltűntek. Internettel együtt teljesen kedvező az ára, jöhet. Kedves fiatalember az üzletkötő, megígéri, hogy napokon belül kapok egy boxot hozzá, amivel mindent tudok fogni, nekem kell összeszerelni, de pofon egyszerű. És még új routert is kapok az internethez. Igaz, néhány éve kaptam egy újat, teljesen jól működik, minek annyi cucc, nincs elég bajunk a veszélyes hulladékkal? És különben sem szeretek lecserélni valamit valamire csak azért, mert újabb. No, megjön a "csináld magad" cucc, naná, hogy nem működik. A telefonos ügyfélszolgálat pedig nem éppen az AI csúcsa, egyszerűbb, ha elmegyek a boltba, viszonylag közel van. Elmondom, mi a helyzet, összeraktam a boxot, bedugtam a tv-be, de a hozzá való távirányító nem működik. Összekötöttem-e az internettel? Nem, mondom, tekintettel arra, hogy az internet a dolgozó szobánkban van, ahol a laptopok, a tv meg a nappaliban, nem a tv fogja átalakítani az életünket. Nem baj, mondja a srác - ez egy másik - mert elvileg a box megtalálja a wi-fit, csak be kell állítani a tv-menüpontban, és menni fog. Oké, kösz, de akkor minek az új router, amihez a dobozban négyféle zsinór volt, azt sem tudom, mit hová kell dugni? Teljesen felesleges, mondja a fiú. Akkor hozzam vissza? - kérdezem. Ne, mert ők nem veszik vissza, dobjam ki. Itt tartunk a 21.század 3. évtizedében, a technológiai forradalom kellős közepén egy rutinos távközlési szolgáltatóval....

01.25.

„Aki uralja a médiát, az uralja az ország gondolkodását” – volt képes mondani egy egyetemi kuratóriumi elnök. De nagyon téved. Legfeljebb azoknak a gondolkodását uralja, akik helyett a média gondolkodik. Az már egy másik kérdés, hogy ez utóbbiak az ország mekkora hányadát teszik ki. Ami pedig a ballib oldal szörnyülködését illeti: Épp a minap írtam egy cikket Hitlet hatalomra jutásáról. Nemcsak ijesztő párhuzamok vannak, hanem az is, hogy a média jelentőségét már a nácik is felismerték. De ha a történelmet nem is, legalább az Aranypolgárt, az Édes életet és a Hálózatot láthatták volna, azokban is minden benne van. A 2002 és 2010 közötti baloldali kormányzás jóvátehetetlen bűne, hogy egyszerűen semmibe vették ezt a tényt, pedig már láthatták a vezér törekvéseit első kormányzása idején, pl. a Kurír hatalmi szóval történő megszüntetésével. Mit reméltek, hogy OV hamut szór fejére, megtér és elmegy kolduló szerzetesnek? Legalább 2006-ban kellett volna észhez térni. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy egyszer talán megüti a guta....

01.27.

Sokadszor is megnéztük a Tizedest. A szöveget szinte kívülről tudjuk, zseniálisak a színészek, de vegyük észre a film talán legfontosabb mondanivalóját: amikor világméretű események zajlanak, mi magyarok örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön.

Tényleg kezdek szentimentális vén bolond lenni. Elkezdtem újra olvasni gyerekkorom nagy kedvencét, irodalomszeretetem és olvasástudományom megalapozóját, a János vitézt. A minap a buszra is magammal vittem, és kis híján elsírtam magam Kukorica Jancsi és Iluska búcsújánál…

Aszongya, hogy a nemzeti konzultáció "hungaricum". Na/sze. A nácik vezették be "népi konzultáció" néven, miután eltörölték a népszavazás intézményét és az eredményét ugyanúgy manipulálták. Csak emlékeztetőként. Ami a hungaricum, hogy egy liter „magyar tej” 785, egy 450 grammos „magyar rögös túró” 1100 forint. Aztán aszongya, egy konzamerikai lapnak nyilatkozva, hogy „Nem akarnám Magyarországot az EU-ban, de nincs más választásom.” A fogfehér kimutatásának minősített esete. Hát persze: ha például a moszkvai főkeresztapát mocskolná nap, mint nap úgy, mint az EU-t, valószínűleg egy buznyákot sem kapta, és akkor még olcsón megúszná.

Ha amerikai elnök lennék, könyvtárat alapítanék, így nem lenne gond, hogy hová tegyem a Szüleim megmaradt könyveit, amelyek már hozzám sem férnek el. És akkor még nem szóltam arról, ami utánam fog maradni.

01.28.

A holokauszt-emléknap alkalmából késő este levetítették A zongoristát. Nem akartam újra megnézni, de mivel Életem Párja mindenképpen szerette volna, vele tartottam, és csak azért nem hagytam ott, mert ilyen filmmel nem akartam magára hagyni. Természetesen együtt láttuk annak idején, a könyvet is olvastuk, és most mégis sokkal jobban hatott rám a belőle áradó rettenet, mintha nem is filmet néztem volna. Lehet, hogy így jött bennem felszínre a túlélők harmadik generációjánál fellépő trauma egy egyre fenyegetőbb légkörű országban?