Írolvasgondol

-Uram, nincs szüksége már rám?

James, a mintainas zárt lábakkal, keménykalappal a kezében hajlik meg Sir Lookenford előtt.

A lord kikukucskál az újságja mögül, gyorsan körbe néz, hogy ellenőrizze: nincs-e szüksége James-re. A gyógyszere a vizeskancsóval és a pohárral a keze ügyében van. A kerekes asztalka is a vázlatfüzetével, az ecsetjeivel és a ceruzáival. A vánkosok a háta mögött nem csúsztak el, a karosszék közel van az ablakhoz és a hideg ebédje is ki van készítve.

-Minden tökéletes, James, elmehet.

-Töltse kellemesen a napot, uram.

-Maga is, james.

Az inas két lépést hátrál és kimegy a szobából. Behallatszik, amint végiglépdel az előszobán, majd becsukja a külső ajtót. Sir Lookenford hallja, hogy kétszer ráfordítja a kulcsot. Aztán becsapódik a kapu és teljes csend lesz.

Sir Lookenford egyedül van. Egyedül és a karosszékébe szegezve.

Hosszan habozott, míg beleegyezett, hogy James elmenjen unokaöccse esküvőjére, mert ma van a szakácsnő kimenőnapja és ha valami történne vele, senki sem lenne a segítségére.

Sir Lookenford mozgásképtelen. Köszvény gyötri.

Akinek nincs köszvénye, elképzelni sem tudja, micsoda fájdalmakat kell a betegnek kiállnia. A fájdalom a nagylábujjba koncentrálódik, ami nevetségesnek tűnhet, de ez a fájdalom rettenetes, elviselhetetlen, lüktető, mintha ezernyi gombostű akarna kibújni a test eme végződésén. Minden lüktetés egy rémálom. És, vigyázat, nem szabad hozzáérni. A legkisebb érintés, a legkisebb ütés borzalmas egy köszvényesnek.

Ezért Sir Lookenford lába, a jobb, egy madárkalitkában pihen. Ajtaját megnagyították, párnát tettek bele és a mártír lábujj, mint beteg madár, minden bajtól védve várja a gyógyulást.

A krízis két napja kezdődött és eltarthat még egy darabig.

Sir Lookenford nagyot sóhajt és elátkozza ezt a különleges betegséget, amely a gentlemant nyöszörgő bábúvá változtatja.

Igaz, hogy a nevezett gentleman a bőséges táplálkozásnak köszönheti keserves állapotát. A lord mindig is szerette a jó borocskát, a véres húsokat. Sőt, kedvenc eledele a szarvasgombás libamáj és a vaddisznócomb volt. Ezek a paradicsomi örömök juttatták a jelenlegi pokolba.

Sir Lookenford ölébe veszi a vázlatfüzetét, a ceruzáját és tovább dolgozik a „Kacsa szőlővel” című csendéleten.

El kell ismerni, hogy Sir Lookenford kitűnő festő és mint barátja, Churchill, szabadidejének nagy részét a festőállvány előtt tölti. Már több kiállítása is volt.

Elmélyül a munkában, éppen egy nehéz megoldáson gondolkodik, amikor az előszobából különös zajt hall. Valami fémes zajt, mintha a zárral bíbelődne valaki. Bizonyára James jön vissza, elfelejtett valamit. Sir Lookenford most veszi észre, hogy az ajándék, amit az unokaöccsének vett, itt maradt a széken. James nagyon szétszórt. Kedves, hűséges, de szétszórt.

A kulcs nem fordul a zárban, mintha nem illene bele.

Sir Lookenford fülel, újra hallja a nyikorgást….

És hirtelen felmerül benne a gyanú. És ha nem James?

Az épület ebben a nyári időszakban teljesen üres. És ő nem adta oda senkinek a lakáskulcsát. A házmesternek se, aki egyébként szintén távol van.

Ezek a körülmények ideálisak egy betörő számára.

A kulcs végre megfordul a zárban, az ajtó kinyílik, a huzat meglibbenti a függönyöket.

Sir Lookenford felkiált:

-Maga az, James?

Az ajtó becsukódik. Választ nem kap. Tehát nem James jött vissza.

-Ki van ott?

-Lehet az ember angol, a háború hőse, vannak pillanatok, amikor a szíve gyorsabban kezd verni. És Sir Lookenford érzi, hogy az övé dörömböl a mellkasán, a lábujja is görcsbe rándul.

-Ki van ott? Feleljen! – kérdi félve.

Hosszú csend felel a kérdésére, majd léptek döngnek az előszobában. A lord tekintete fegyver után kutat. A vizeskancsó, a gömbölyű végű olló? Nevetséges. Két pisztoly van a komód fiókjában, de már nincs ideje kivenni. Árnyék jelenik meg a bejárati ajtó függönye mögött, majd az ajtó lassan kinyílik.

-Ki az? – kérdezi a lord a lehető leghatározottabban.

-Bocsásson meg, sir, betörés végett jöttem…-hangzott a világ legudvariasabb hangján.

Egy 50 év körüli ember állt az ajtóban, bikacsökkel a kezében. Sir Lookenford csak nagy nehezen tud úrrá lenni félelmén. Ha csak egyszerű betörő, még hagyján, de ez az ember egy mániákus is lehet. Hasfelmetsző Jack emléke nem halványodott el a londoniakban. A lényeg, hogy megőrizze a nyugalmát.

-Á, a betörés végett?

-Igen. Tudtam, hogy Ön egyedül van itthon és hogy a köszvényrohama miatt meg sem tud mozdulni. Bocsásson meg, de ezt ki fogom használni.

Sir Lookenford egy halvány, de udvarias mosolyt erőltet arcára.

-Hát akkor, barátom, ne zavartassa magát.

-Megpróbálok gyorsan végezni.

(folyt).