Írolvasgondol

02.01.

Történész szemmel néztem meg tegnap a Dunán a Béke a nemzetek felett című dokumentum-filmet, ami rendkívül érdekes volt, mind a magyar, mind a francia történészek szavaiból kiderül, hogy igazából nem volt esélyünk Trianonban az igazságos békekötésre. Többek között azért sem, mert a Monarchiából kiszakadt országok óriási diplomáciai lépéselőnyben voltak velünk szemben - nekik már a háború idején emigráns kormányaik voltak, mi a "közös külügy" áldozatai voltunk, ők már 1918 végén a győztesek által elismert kormányokkal rendelkeztek, mi még 1919 végén sem - másrészt a franciáknak a közép-európai német befolyás és az Ausztriával való egyesülés elkerülése végett érdeke volt a térségben a "kisantant" létrehozására" és erre tökéletesen megfelelt Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Érdekes módon viszont senki nem említette a fehérterrort, holott Magyarország negatív megítélésében ennek is fontos szerepe volt. Például a Szocialista Internacionálé nevében Léon Blum, a későbbi francia miniszterelnök interpellálni akart Magyarország érdekében, de amikor értesült a fehérterror atrocitásairól, visszalépett. Foglalkozott a fehérterrorral a brit parlament és természetesen beszámolt róla a világsajtó is. Nem tartom kizártnak, hogy beszéltek volna a film szereplői róla, csak éppen kivágták, hogy a magyar delegációt jobb színben tüntessék fel az utókor előtt. A végén az egyik magyar történész azt mondta, hogy a csehek, a románok, a szerbek szava többet számított, mint a magyaroké – „és ez a mai napig így van”. Tehát tovább nyalogatjuk a sebeinket, ahelyett, hogy normálisan próbálnánk szót érteni szomszédainkkal és általában Európával, miközben a záró felirat eldicsekszik azzal, hogy 2010-ben a magyar parlament óriási többséggel megszavazta a határon túli magyarok kettős állampolgárságát. Amelynek semmi más célja nem volt, mint a szavazatszerzés.

Sok-sok évtized után újra elolvastam elejétől végig a János Vitézt. Voltak sorok, versszakok, amiket szinte nem is kellett elolvasni, mert kívülről tudtam még mindig, annyira szerettem gyerekkoromban, Nagymamám mesélte és még diafilmen is megvolt. És rájöttem, hogy Petőfi hihetetlenül vizuális, még a tájleírásai is valósággal megelevenednek. Éppen ezért gondolhatná az ember, hogy filmre termett mű. Csakhogy a képi átírással éppen Petőfi nyelvének csodái tűnnek el, amelyek sokkal láthatóbbak lesznek, ha az agyunkban születnek meg, mintha konkrét látványra fordítják le őket. Talán most értettem meg, hogy mi volt a bajom Jankovics Marcell rajzfilmjével is…

Új tv-szolgáltatónk van. Immár több mint 100 csatorna közül válogathatunk, HD, meg minden. És az elektroszmog is a triplájára nőtt a tv-szobánkban az új modemektől. De aztán körül raktuk kristálykészletünkkel, amelyet kiegészítettem a Szülőktől örököltekkel, lecseréltük az ezeréves elosztó-hosszabbítót és így már egész türhető.

02.04.

30 év alatt legfeljebb 14 % szavaz a kormánypártra – olvasom. Csak az a baj, hogy még a 40 év alattiak is sokkal kisebb arányban mennek el szavazni, mint az idősebbek. Vagy ennyire nem érdekli a jövőjük? A magyar jövőjük?

02.07.

Iszonyatos földrengés Törökországban, városokat veszélyeztető erdőtüzek Chilében, hurrikánszerű szelek Magyarországon. És még mindig nem akarjuk elhinni, hogy bolygónk benyújtja a számlát?

02.11

„Nem veszed észre, hogy nem veszünk észre?” – a 70-es években, gimis koromban volt ez duma, ha valaki túlságosan játszotta az agyát. Vannak azonban, akik azt sem veszik észre, ha le se szarják őket. Vajon az feltűnne-e nekik, ha szaros lenne a fejük? Erről sem vagyok meggyőződve.

02.12

A rezsicsökkentés legújabb módszere. Reggelre kihűlnek a radiátorok, elmegy a melegvíz és jó néhány órán át nem is jön vissza egyik sem.

02.13.

Panaszkodik a kormánypárt médiaguruja, hogy zaklatják a családját, gyermekeit lefasisztázzák, ő pedig halálos fenyegetéseket kap, mindezért a baloldalt vádolja gyűlöletkampánnyal. „Aki kardot ragad, az kard által vész el.” (Máté, 26:47).

A kedvesámkedveletlenvezér levélben fordult tisztelt nyugdíjas honfitársaihoz. Már az indítás rossz, hiszen mindent érez irántunk, csak tiszteletet nem. Aztán pedig beindul az elakadt lemez a veszélyek korától a Mumusig, aki elvette, amit ő visszaad. Továbbá: engem úgy neveltek, bár csak 14 éves koromtól lett gyerekszobám, hogy az ember nem dicsekedjen azzal, amit ad. Pláne úgy nem, hogy nem a sajátja, hanem tisztelt nyugdíjas honfitársainak több évtizedes adója és tb-járulékának visszafizetése, és a teli torokból hirdetett emelés még az inflációt sem kárpótolja. És ha szabadna tudnunk, ez az ajánló levél mibe került már megint nekünk?

02.14.

Megnéztünk a Discovery-n egy felszabadított UFO-aktákról szóló dokumentumfilmet. Bár meggyőződésem, hogy az univerzumban vannak más és nálunk sokkal fejlettebb kultúrák – elvégre a töredékének töredékét, ha ismerjük -  UFO-ügyben mindig is szkeptikus voltam, és ez most csak megerősített. Érdekes módon ezek a jelenségek szinte mindig az Egyesült Államok felett mutatkoznak meg, és azok, akik a harmadik, negyedik, stb. típusú találkozásokról „tanúskodnak” valamennyien antropomorf leírást adnak az idegenekről – ahogyan őket szegényes képzeletünkben látjuk – akik – és ez is földi vízió – fényes űrhajókkal közlekednek.  Hajlok arra a gondolatra, hogy bizonyos, valóban megmagyarázhatatlan jelenségeket az amerikai kormány és a hadsereg az emberekben lévő félelem erősítésére használ fel, hogy inkább ezzel foglalkozzanak, mint a valóságos veszélyekkel és a nagy „titkolózás” csak álcája a nagyszabású manővernek.