Vannak irodalmi művek, amelyekhez csak nagyon óvatosan szabad filmeseknek nyúlni, mert elvész az ízük, a lényegük, az atmoszférájuk. Különösen veszélyes vállalkozás ez kultikus regényeknél, amelyekről az olvasónak már kialakul egy képe (belül vizuálisan is!) és hajlamos ezt számon kérni a moziváltozattól. És legtöbbször a filmélménynek csalódás a vége.
Mint ahogyan ez velem az Úton (2012) megfilmesítésével történt. Pedig még azt sem lehet mondani, ...