Cecily Isabel Fairfield / 1892-1983/, alias Rebecca West újságírónő, írónő, akit a Time magazin a világ legjobb írónőjének nevezett, végig ott volt Nürnbergben a náci háborús bűnösök perén és különböző angol lapoknak tudósított róla. Írásai 1955-ben “ A Train of Powder” címmel egy kötetbe összegyűjtve jelentek meg.
A kötet új kiadása kapcsán idéz belőle a Huffington Post.
West a per hangulatát unalmasnak tartotta, mivel a perbe fogottak „tudták, hogy nem számíthatnak semmi jóra. Hatalmukból és dicsőségükből már nem látszott semmi. Nehéz volt elképzelni, hogy valaha milyen hatalmuk volt. Személyiségük annyira átalakult, hogy szinte felismerhetetlenné váltak. Akik feltűntek, azok is inkább furcsaságaik miatt. Például Rudolf Hess aki nyilvánvalóan őrült volt. Hjalmar Schacht az egojával, Baldur Von Schirach, aki inkább nőnek nézett ki, Hermann Göring, aki naivnak tetette magát és könnyedén bújt ki a katonai öltözékéből ,hogy civil ruhát öltsön és kinézetével a szexet juttatta az ember eszébe. Ezek az emberek lemondtak arról, hogy önmaguk maradjanak, egységesek voltak abban a közös szerepben, hogy nem bűnösök.”
A közönséget tudatlanság és gyűlölet jellemezte. Voltak, akik a bírákat fasiszta szimpátiával gyanúsították, ami teljesen alaptalan volt. „A tudósítók szándékaikban tisztességes, de tévedéseket is tartalmazó írásokat küldtek lapjaiknak, mert sebtében írták azokat. A közönség ezeket a tudósításokat olvasta és nem a per lefolyását pillanatról pillanatra, ezért az ítéleteket túl enyhéknek minősítette és az volt a véleménye, hogy a bírák a nácik mellett állnak” - írta West, aki egy később megjelent, “Melegház ciklámenekkel” című félig regény, félig dokumentum-jellegű könyvében felidézi egy akkori érdekes élményét.
A még kihalt városban egy villában kaptak elhelyezést a per tudósítói. A villához tartozott egy üvegház, amely az írónő nagy meglepetésére, csodálatosan rendben tartott volt és tett. volt virággal, főként ciklámennel. ” Hihetetlennek tűnt, hogy ezt az üvegházat működtették a háború alatt Hitler megszorító intézkedései ellenére, hogy erre pazarolták fűtőanyagot és az emberi erőt” - írta. A melegházat egy férfi gondozta, aki az orosz fronton veszítette el az egyik lábát és segítője egy 12 éves kislány volt. West szerint ez a melegház volt a szimbóluma annak , hogy Németországban megindult az új élet.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
