„Aláírom” – mondtuk még az elmúlt évszázadban, amikor nyomatékosítani akartunk egy helyeslést. Egy serdülő ezt a kifejezést már aligha érti. És nemcsak azért, mert az írás már csaknem eltűnt a tantárgyak közül. Amerikában április közepe óta a nagyobb hitelkártyákkal fizetőknek nem kell a vásárlott dolgok számláit aláírniuk. Az aláírásnak, mint azonosítónak, nincs más hitelessége! És közelgő halálával eltűnik kultúránk egy darabja is – írja a La Stampa.

A történészek vitatkoznak azon, hogy aláírás Egyiptomban született-e vagy Irakban, ahogy a Guinness Worlsd records állítja. Szerinte az első aláírást Kr.e. 2600-ban véste egy agyagtáblára egy Adu nevű írnok. Az első papíruszra írt aláírást Kr.e. 2130-ban firkantották le valahol a Nílus mentén. Az aláírás, latinus firmus, egy aktust véglegesített, szentesített. Évszázadokig pedig arra szolgált, hogy garantálják az emberek azonosságát hivatali, köz-, kereskedelmi és magántevékenységükben.

A művészetben viszont csak a 16. században fejlődött ki. Amikor a festők elkezdtek nemcsak megrendelésre dolgozni, az aláírással különböztették meg magukat. Az aláírás a híresség-kultusszal együtt továbbfejlődött, az autogramok hatalmas értéket képeztek a rajongóknak, a híresség halála után pedig milliókat lehetett velük keresni.

A digitális technológia elterjedésével van-e még értelme az aláírásnak? A nagy hitelkártyák, mint a Visa, a Mastercard, az American Express feleslegesnek tekintik, nem kérik már az aláírást. A műanyaglapokba helyezett chipek kényelmesebbek és egyetlen kód van minden tranzakcióhoz, és ezáltal biztonságosabbak lettek. A Visa például a csalások 68%-os csökkenését regisztrálta.

A fejlődés azonban nem áll itt meg. A biometrikus technológia teljesen biztossá tesz minden gazdasági műveletet, szerződést, digitális rendszerekhez való hozzáférést. A digitális aláírás azonban valahogy más. Egyes vállalatok azzal kísérleteznek, hogy alkalmazottak bőre alá ültetik a chipet és az azonosításhoz akkor elég a kézzel való érintés.

A művészek, valószínűleg, módot találnak a kézi aláírás továbbfejlesztésére. De a nosztalgia nem állhat a haladás útjába – véli a La Stampa.