Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről írjam dolgozatomat. Gyakran az a legnehezebb, ha az embernek teljes a döntési szabadsága, hiszen kevés dolog közül választani mindig könnyebb, mint ha végtelen számú lehetőség adott.

Gondolkoztam gondolkoztam, aztán arra jutottam, hogy a „semmiről” fogok írni. Miért? Azért mert egy valamire való kommunikációs pályára készülő tanoncnak bizony kell tudnia írni a semmiről ötezer karaktert. Persze nem ám egymás után fércelt mondatok sorával, hogy miközben a kedves olvasó tevékenysége közben hirtelen arra ébred, hogy reggel van. Nem ám. Úgy kellene tudni írni a semmiről, hogy az bizony izgalmas, érdekfeszítő, uram bocsá humoros is legyen. Szoktam mondani, hogy szeretek a semmiről beszélgetni, hiszen ez az a dolog amihez legalább értek egy kicsit. Ennek ellenére sosem csináltam ilyet, így itt az ideje hogy együtt fedezzük fel a semmiben rejlő kommunikációs lehetőségeket.

Nézzük.

Mi a semmi? A kérdést több oldalról közelíthetjük meg. Ha megkérdezzük a Google keresőmotorját, azt a választ kapjuk, hogy a semmi egy igen népszerű dolog. Per pillanat 28,200,000 találatot kapunk, ami elég sok. Ha megnézzük az első találatokat, rögtön látszik, hogy ez a misztikus fogalom igen sok embert megihletett már. Ott van pl a Tankcsapda, „Nem kell semmi” című száma, megaztán a Lokomotív GT, „A semmi kertje” (ez utóbbi alkotás hiányzott a zenei alap műveltségemből, így gyorsan kaptam az alkalmon és befoltoztam ez a tátongó űrt). Megtalálhatjuk továbbá az „Egy csók és más semmi” című darabot, melyet a Vígszínházban játszanak, és itt van a kedvencem, a „best of semmi” blog! Bizony az ember kreativitása határtalan, egyfelől. Másfelől viszont nincs új a nap alatt. Amire felkaptam a fejem, az Schiller Ottó „A semmi esztétikája” című értekezése. Megmondom őszintén nem olvastam végig. Azt hiszem nem felel meg az általam támasztott követelményeknek, miszerint érdekfeszítő, izgalmas, esetleg humoros is legyen. Hogy a mozi se maradjon ki, érdemes megemlíteni az „Alul semmi” című filmet, ami viszont kifejezetten jól sikerült alkotás. Érdekes, hogy a semmi fogalmát ugyanakkor senkinek sem sikerült egzakt módon megfogalmaznia.

Tehát innen lehet megközelíteni a semmit egyik irányból, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a semmit egyáltalán mennyi irányból is lehet megközelíteni? Hol van a semmi? Mi a semmi?

Én magam eddig egy alkalommal kerültem a semmi közelébe. Létezett egy „csöndfürdő” nevű létesítmény. Ez egy teljesen hangszigetelt teljesen fekete kamra, aminek az alján testhőmérsékletű sós víz van. Ha az ember belefekszik, lebeg. Teljes csendben, és teljes sötétben. Na az már majdnem semmi. Elég furcsa állapot a majdnem semmiben lenni. Az ember agya kétségbeesetten kutat az érzékszerveivel valami kapaszkodó után, de nem talál.

Próbáltam közelebb kerülni a megoldáshoz, és beleástam magam a semmibe. Ha tudatosan szeretnénk átgondolni akkor arra jutunk, hogy köznapi fogalmaink között talán a legközelebb a vákum állhat hozzá. Mondjuk hogy nagyon nagyon nagy vákum, ahol már egyetlen atom sincsen. Ezt a jelenséget eddig csak nagyon kis számban tudták megfigyelni, viszont örömteli, hogy több megfigyelés is hazánkhoz köthető. Ezt a fajta koponyaüregi elváltozást leginkább a budapesti Kossuth tér környékén figyelték meg nagy számban. A jelenséget napjainkban is vizsgálják.

De térjünk inkább át az emocionális oldalára a kérdésnek. A semmit érezni is lehet. Például az előbb még fogtuk a borosüveget, de hopp, egyszer csak eltűnt a kezünkből és valami recseg a talpunk alatt. Ilyenkor ha nagyon koncentrálunk, egy pillanatra érezni tudjuk a semmit. A kutatást megnehezíti, hogy általában ilyenkor a vizsgált alanyok jellemzően nem tudják értelmezni a „koncentrálni” szót, sőt, leginkább egyetlen szót sem. A semminek hangja is van. Ez a hang általában a délutáni órákban gyomortájék felől hallható. Bizonyos emberek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az élet minden pillanatában érzik a semmit. Sajnos azonban ezek az emberek nem tudják mekkora szerencséjük van, és depresszióba esnek.

A semmit persze sokan nem tudják felfogni, ezért aztán vicceket költenek róla. Ilyen például az, hogy: Kezdetben nem volt semmi. Erre szólá Isten: legyen világosság! És lőn világosság. Még mindig nem volt semmi, de már látni is lehetett azt.

A tudományos megközelítés ellenben elég száraz. A semmi az lehetett, ami a nagy robbanás a „big bumm” előtt volt. Persze felmerül a kérdés, hogy akkor vajon mi robbant fel? Hiszen valaminek fel kellett robbannia, és ha a tudomány mai állása szerint elnézzük az ismert világegyetemet, az a valami nem is lehetett olyan nagyon pici dolog. De a tudomány felvértezett harcosai erre azt válaszolják, hogy nem lehet értelmezni a nagy robbanás előtti bármit, hiszen akkor még idő sem volt, ebből fakad, hogy előtte nem volt semmi. Vagyis megfogalmazhatjuk, hogy az idő is valami. Azt mondjuk tudjuk már egy ideje, hogy „Az idő relatív, az ebédidő pedig kétszeresen az” (Douglas Adams). De hogy a semmivel összefüggésbe hozzuk, az érdekes gondolat.

Azt hiszem én magam sem gondoltam volna, hogy a semmi ilyen tartalmas, filozofikus, már már romantikus téma. Csak bízni tudok benne, hogy a dolgozat felkelteti a semmi iránti érdeklődést, és hamarosan sikerül megfogalmazni a semmit.

Ha ez így lesz, akkor azt hiszem legközelebb valamiről fogok írni.