Imádunk a Margitszigeten sétálni, mivel Óbudán lakunk, többnyire az északi csücskéről közelítjük meg. Ma úgy hozta a sors, hogy délről indultunk észak felé. Sétánknak két biztos pontja van: az egyik az iker ősplatánok ölelése, a másik pedig egy-egy hagyományos sósperec elfogyasztása az út valamelyik szakaszán.
Már a déli bejáratnál megjelent a csábítás standja, de gyorsan odébbálltunk: női tenyérnyi perecet árultak 400 forintért. Na ne! Elég volt ezt az inflációt átélni az ünnepen, amikor két tüntetés között 100 forintot emelkedett a perec ára, ráadásul a köztük lévő 5 nap alatt már a drágább löttyedt is volt. Továbbhaladtunk hát észak felé, és a régi Kaszinó közelében már 300-ért adtak hagyományos méretű perecet. Ez a miénk, le is csaptunk rá. Bár állaga nem volt olyan ress, mint hajdan a Bartók moziban, azért ebéd előtt elment.
Már túl voltunk a csodás ikerplatánokon, sőt, egy magányos gyönyörűségen, amelyet éppen egy jól ismert médiapáros és két gyermeke próbált családilag átölelni – nem sikerült nekik – amikor újabb standra lettünk figyelmesek. Itt már csak 280 forintért vesztegették a perecet. Még egyet nem vettünk, de azért a jelenségre felfigyeltünk.
Újabb 100 méter, újabb stand: itt már 270 forintot kóstált a perec. Még szerencse, hogy hamarosan eljutottunk a Margitsziget északi csúcsáig, mert lehet, hogy ha még tart néhány száz méterig, már ingyen vágták volna az emberhez a perecet.
Mi ebből a tanulság? Észak felé defláció van, Dél felé infláció. Persze érthető, hiszen a déli csücsöktől már csak egy miatyánknyira van a parlament. Lehet, hogy ha a tisztelház előtt árusítanák, már 600 lenne, igaz, ezt 60 forintnak kommunikálnák…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
