nincs percnyi veszteni való idő
kakasok
ez a zsigeri zsivaj
a menekülő fantomugatás
a templom körül harangszó
a kunyhó
szül sápadt fél
gyerünk föl
nehéz csapatomat viszem
egy fecske
éhesen
szopja éles hangját
és felborul a felborzolt fűben
fecskék
savanykás sikolyok
akkor
az artézi víz
elönt egy
tökéletes növényt
felébreszt egy hajnali repülő
az óceán mélyén
hallgat a szivacs
transzatlanti propeller
súlyos agyában
keserű só-kaptárában
sárga kóc-tüdejében
szakadjunk le álmainkról
a rozs szeme
fű fecsegés nélkül
és messze a szónokló fáktól
én
őt
elültetem
ô kihajt
de lemond a mezei lagziról
mert a robbanó ige lezuhan és nem bánt
örök a tömör
nemzedékeken át
és hacsak nem te
semmi sem
robbantja
balzsamos dinamitjait
üdv
félre az ékesszólással
a horpadt vitorla
a dagadó vitorla
viszi a hajót
tintám rovást von
és itt
és itt
és itt
és itt
alszik
a költészet mélye
(1916)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
