A Férfi a színházi büfénél pillantotta meg a miniszterelnököt, aki néhány méterrel előtte állt a sorban, ráadásul gyűlölt multinacionális üdítőitalt vásárolt - hősünk szemében ezzel csak növelte bűnlajstromát.
A miniszterelnök teljesen védtelennek látszott. Különösen a feje.
A Férfinak, aki gondolatban már rabolt ki félig alvó biztonsági őr láttán bankfiókot és postahivatalt, aki már elképzelt tökéletes gyilkosságot, úgy érezte, most lehetne végezni ezzel az emberrel. A színház bejáratánál nem volt semmilyen ellenőrzés, sem fémdetektoros, sem motozásos, semmi jel nem is mutatott arra, hogy a miniszterelnök is itt van. Csak egyet kellene lépnie, ha lenne a zsebében egy pisztoly, és puff. Persze minden bizonnyal azonnal tízen tepernék földre és agyonvernék, mert az lehetetlen, hogy egy ilyen nagy ember csak egyedül megy színházba, de legalább bekerülne a történelembe. Mint sok más merénylő. Ő sem lenne alávalóbb a többinél. Hérosztratosz nevét is megőrizte az utókor, minden igyekezet és tilalom ellenére.
Mindeközben a miniszterelnök, aki nem sejtette, hogy tőle néhány méterre egy embernek milyen gondolatai támadtak vele kapcsolatban, kedélyesen beszélgetett valakivel, aki egyáltalán nem látszott testőrnek, kedélyesen kortyolgatta gyűlölt multinacionális üdítőitalát, és ahogy kiállt a sorból, még inkább hozzáférhetővé vált.
A Férfinak azonban természetesen nem volt fegyvere. Gyűlölte az erőszakot, amióta több mint három és fél évtizede leszerelt, magát fegyvermentes övezetté nyilvánította, gyermekeinek még játékpisztolyt sem vett soha. És közben furcsa tisztelet kezdett kialakulni benne a miniszterelnök iránt: milyen bátor, hogy így kiteszi magát mindenféle veszélynek ebben a tömegben. Pedig az is lehet, hogy ott lapul az elegáns közönség soraiban egy valódi merénylő, aki nemcsak agyban hősködik, hanem tettekre is kész.
A Férfi tett egy kört és néhány perccel később ismét megpillantotta a miniszterelnököt, amint ugyanolyan kedélyesen beszélget, mint korábban, és körülötte egy legalább 2 méter sugarú kör tátongott.
Védtelenebb volt, mint valaha.
A Férfi ekkor vette észre, hogy senki nem nézett e kör felé, az emberek még csak apró jeleket sem adtak egymásnak, hogy „láttad?”, „itt a miniszterelnök”. Pedig ennél kisebb hírességeket sem hagynak figyelmen kívül. Mintha egy láthatatlanná tevő búra borult volna rá, amely jobban védte száz kommandósnál.
A Férfi hirtelen kételkedni kezdett abban, hogy egyáltalán őt látja-e. Vagy csupán egy lidérces álom volt, amelyet valaki azért küldött rá, hogy elrontsa az estéjét.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
