Régi általános iskolámba vetődöm el. Bár ünnepnap van, minden tárva-nyitva. Egy soha nem látott, mégis ismerős nő szegődik hozzám, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy fejemre olvassa mindazokat a bűnöket, amelyeket nőkkel szemben elkövettem hűtlenségemmel és gyávaságommal.
Az iskola folyosói, lépcsőházai tele vannak, de korántsem kisgyerekekkel. A tömegben itt-ott felbukkannak számomra egykor, vagy még ma is kedves arcok, olyanok, akikkel szívesen találkoznék, de olyanok is, akik csupán egy pillanatnyi vagy hosszabban tartó elmezavart jelentettek az életemben. Kísérőm pontosan tudja, hogy kivel mi történt, amíg mellettem volt, miért váltak el útjaink, és azt is, hogy mi van velük most. Olyanokról is, akikről már sok-sok éve nem tudok, vagy nem akarok tudni.
Végre magamra hagy, és egy kollégiumi szobába jutok, ahol ugyan többen laknak, de csak egyik lányról látható és érezhető, hogy ott van. Ő az, akit egykor csak a Gyertyás Lányként emlegettem. Egyike azoknak, akivel kapcsolatban nincsenek fájó emlékeim, még az sem, amikor elutasítottam, hogy együtt éljek vele, mert tudtam, hogy nem én vagyok az, akire ő vár, csak a kétségbeesés sodorná őt egy számára kedves, de sokkal idősebb férfihoz. Most neki gyónom összes bűnömet, ő pedig egy nagyon szelíd csókkal oldoz fel. Ágyát is felkínálja, de csak azért, hogy kialudjam magamból összes rossz érzésemet.
Egy magas, különös arcú fiatalember érkezik, a rock-zenéből és történészi munkásságomból jól ismert névvel, M.-mel. Bár próbálja titkolni, hamar rájövök, hogy nem más, mint R.M., a chicagói ügyvéd orgonista fiának a fia. Ő is számon kérni jött, hogy nem folytattam azt a történetet, amelyben annyira hittem éveken át, hogy a nagy bálvány, az őrült költő él, de rejtőzködve is alkot, csak nem látja még elérkezettnek a pillanatot, hogy a világ elé lépjen. De aztán megkönyörül rajtam, és egy nagy, futballpálya-szerű mezőre visz, ahol performance-művészek tucatjai adják elő rögtönzésüket. Ő egy dolmenre szerel ellipszis alakú tükröket, amelyekkel a nap sugaraiból tüzet csihol a kövekből. A mezőn körös-körül mindenütt impresszionista-spirituális festmények láthatók, rögtön felismerem bennük Életem alkotásait, de valamennyi kép a levegőben lebeg és olyanok, mintha fátyol fedné őket.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
