Anyám
a Duna-parton
narancs-fehér csíkos fürdőruhában
fején fodros úszósapka
ma „néger dajkának” mondaná
fehér úszópapucsban óvatosan
lépdel a síkos kavicsokon
orromban nyers vízszag
kis üvegedénykével meregetem a folyót
mellette
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
erdőn-mezőn
fürkészi a földet
gyermekláncfű nefelejcs pipitér
szemtelen szamóca
egy kőért hajol le
nem drága nincs ára de a rajzolata szép
egy fakéreg göbén bagolyarcot
vél felfedezni
neki nyílik a napvirág és zárja be kelyhét este
követem kezemben szerpentin-faragású bot
nagyobb még mint én
barnán kacsintanak ránk az avarban guruló gesztenyék
napimádó gyík és sebes léptű sün suhan el
a szarvasbogár nem fér be egy gyufás skatulyába
illatos tobozok sorakoznak polcomon
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
madárlesen
nyitnikék gerle feketerigó hajnali hangját füleli
barátja a Dolmányos Varjúkirály
aki – csapata hírmondója – napra pontosan érkezik minden ősszel
kedvenc jegenyéjére
töpörtyűvel táplálja társait
míg azok borzas balettot tanulnak a bárdolatlan légörvényektől
egyszer éhes macska szájából szedett ki egy fecskefiókát
s ápolta őt míg egy reggel boldog csivogással szárnyra nem kapott
szarka és kányatollakkal üzen nekem
talán írni kezdenek önmaguktól e sötét szivárványok egy napon
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
játszik
a szürke cérnás gurigából szekér lesz
és lomhán hömpölyög a papírkígyó a duruzsoló sárga kályha tetején
tompán kong a tollasütő fája mint a labancok feje
a fogkefének meg már lőttek
takaró alatt kacag a fotel-bújócskában
dzsungelnek nevezi hajamat amelyben eltévedt egy katicabogár
a fekete-fehér képen Ő én és velünk a nagy mackó a Vén
hátát hallgatom de lustaság-pontját nem találom
a Fekete Pétert felismerem és ráhagyom
Tengerhajómra azért magammal viszem
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
ébreszt selymes kézzel és egy pohár csábító tejjel
hajnali öt óra indulunk Rómába új életet kezdeni
enyém a karcsú üvegpohár rajta a „rém”
kettészeli a déli napfényt egy csillogó paradicsomban
vacsorája várandós kora óta
s belém táplálta
friss csirkemáj a nagycsarnokból főzelékemben
retek rejtőzik a sonkaszelet alatt hátha megszeretem
de inkább a „hagymamát” kérem
paprikával sütött tojás a vonatra a szabadságos katonának
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
mesél mesét és valódit
kislányos hangja csendül
Murmula a városba indul Brumi az iskolába
a Kis Szerjozsa a Messzi utcába
Kóbor Muki eltéved és rendőr lesz
övé a méz enyém a málna
mint bőrén a piros anyajegy amivel utazik
Tarasconi Tartarin oroszlánra vadászik az Alpokban
Toldi Miklóssal hunyom le a szemem este a lápon
egy vörös téglás bányásztelep valahol Franciaországban
egy napsütötte falu a nyugati dombságon
patak a kertek alatt
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
ír és rajzol
kicsit félrehajtja fejét amint gömbölyíti szépen hullámzó betűit
nekem csak a fejtartás sikerül
pedig még osztályozni is próbált a cél érdekében
levelek melyek megóvnak messziről és megnevettetnek
üzenetek a hétalvó egyetemistának a konyhaasztalon
itt-ott egy portré néhány vonallal hogy ne vágjak pofákat
másutt egy százlábú a kukacos lektor logója
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
a hetedik emeleti ablakban
figyeli az ég fényeit hogy elkaphassa rajtuk
a felhők fekete pillanatát
és pirosban pompázó peremét a le nem bontott gyárkémény felett
alant a téren kutyák rajcsúroznak a bicikli-bravúros kölykök között
egy gondterhelt boxer és egy csúf kis bulldog a kedvence
várja az úton közeledtemet
s szemével kezével kísér amikor távozom
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
2005. május 7-20
Zene: Mike Oldfield: Incantations II.
Sri Chinmoy: Esraj – My Heart Song
King Crimson: Islands
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
