Írolvasgondol

Azaz az SMS, a blog, és az e-mail nyelvezetének hatása a nyelvre

A kommunikáció az emberi társadalom legfontosabb jelensége. Ezáltal egymással információt tudunk cserélni és ki tudjuk fejezni gondolatainkat, érzéseinket, indulatainkat.

Az információcsere szóban, és írásban is történhet.

Az írásban történő beszélgetés az elektromos eszközök (számítógép, mobiltelefon…) megjelenésével és rohamos fejlődésével az embereknek a nyelvhasználata, különösen a fiatalok nyelvezete jelentős változásokon ment/megy keresztül.

„Az internet tartalmában és formájában leegyszerűsített nyelvezete miatti aggályok nem új keletűek, az újabb kommunikációs technikákkal való szembeni félelem az, hogy SMS világméretű terjedése során a nyelv tovább egyszerűsödött, és a kifejezési formák még rövidebbé váltak.”^[1]

 A mai világban az írásban történő eszmecserének elsődleges célja, hogy minél kevesebb idő alatt, minél több gondolatot tudjon az ember közölni az aktuális beszélgetőpartnerével. Ennek következményeként megjelentek „a betűkihagyások:  (am – amúgy, h – hogy, vok- vagyok, sztem – szerintem, vki –valaki, fonetikus szavak: (jáccik – játszik, asszem – azt hiszem, lécci – légy szíves); a becézések: (ari – aranyos, talizunk – találkozunk, telcsi – telefon, üzi –üzenet, köszcsi – köszönöm);és egyéb karakteres szavak (nem betűk): /c – perc, jó8 – jó éjt, lát6lak – láthatlak, 1edül- egyedül…”^[2]

És ezt még sajnos hosszasan lehetne sorolni…

Félelmetes valahol, hogy ezeket a rövidítéseket mind mi találtuk ki, és a(z) (írásos) nyelvezetünkben még használjuk is, igen gyakran.

Én jó magam igyekszem kerülni ezeket a rövidítéseket és csak nagyon ritkán, indokolt esetben használom.

Rövidítésekből álló üzeneteket pedig nem szívesen olvasok, mert nem mindig értem meg, hogy a másik mit is szertett volna kifejezni, megosztani.

De vajon tényleg ennyire hatással vannak ránk (a nyelvünkre) ezek a rövidítések?

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a körülöttem lévő emberek mit gondolnak erről, mi a véleményük. 7 különböző korú fiatallal készítettem kisebb interjút. 5 kérdésemre kellett válaszolniuk illetve kifejteni gondolataikat.

Kérdések

2. Milyen hatással van rád az SMS, a blog és az e-mail?

3.Mi lehet az oka (te mit gondolsz) a nyelv (csúnya szóval fogalmazva) „elszlengesedésének”?

4. Mit lehet ez ellen tenni?

5. Te mit teszel annak érdekében, hogy ne essél bele a „primitív nyelvezet” csapdájába?

Válaszok

1.” Amennyiben rövidítésekkel teli mondatokat használunk az egyszerűsítés kedvéért ez kihatva a mindennapi életre is egyszerűsítést vonz maga után negatív értelemben.

Könnyen ráragad az emberre ez a szokás, amely egyszerre rombolja a gondolkodást, s így a kulturális társadalmat is.

Azonban a blog és az e-mail világát hivatalos nyelvezettel is szokás használni; ez természetesen a szókincs magas szintjét szükségelteti, mely műveli és ápolja a nyelvet.

2.  Személy szerint én nem vagyok a rövidítések világának a híve, így a változatos szavak használatának érdekében az SMS/ blog/ e-mail gondolkodásra késztetnek, amely nemcsak a szövegben, de az élet különböző helyzeteiben igényessé és megfontolttá formálnak.

3. Egyértelműen az, hogy a szleng szavak nem szükségeltetnek komoly műveltséget, gondolkodást.

Mindig egyszerűbb könnyebbet és kevesebbet, mint nehezebbet és többet tudni.

Ezenkívül  még meghatározó szerepet játszik a divat is e tekintetben.

4. Az olvasás ápolja és műveli a nyelvet, s így egyben az embert is. Különösen a szépirodalmi olvasmányok, de minden könyv bővíti a szókincset, s szebbé teszi a nyelvezetet.

A nyelv ápolása, művelése nemcsak az ember egyénének, de az egész társadalom javára is szolgál.

Kölcsey Ferenc szavaival élve: „Mert haza, nemzet és nyelv: három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

Ő maga buzdít és egyben mindnyájunkat „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!”

5. Igyekszem a változatos és szép szóhasználatra, s az előbbi idézetett szem előtt tartva állandó késztetést érzek ez iránt.”

„B” interjú alany válaszai:

1. „Úgy gondolom, hogy romboló hatása van. Azért gondolom ezt, mert magamon tapasztalom sajnos, hogy az e-mailekben használt nyelvezetet olykor „átviszem” a mindennapi életbe. Néha előfordul az is, hogy el kell gondolkoznom alapvető szavaknak a helyesírásán, hogyan is kell azt leírni.

2. Butít. A vizsgáknál nagyon oda kell figyelnem, arra hogy helyesen írjam le azt az adott szót, s ne „szlengessen” rövidítve fogalmazzak.

3. A rohanó világ. Az emberek minél rövidebb idő alatt minél több információt akarnak megosztani a másikkal. Ráadásul lusták vagyunk mindent hosszasan begépelni.

4. Fogalmam sincsen.

5. Próbálok minél többet olvasni. Igyekszem előnybe részesíteni az irodalmi műveket és azokat forgatni.”

„C” interjú alany válaszai:

1. „Szerintem főleg romboló hatása van a nyelvre. Főleg az SMS. Mivel korlátozva van, hogy milyen hosszú lehet egy szöveges üzenet, megpróbálunk lehetőség szerint minél többet rövidíteni, így belezsúfolni a lehető legtöbb információt egy kis üzenetbe. Az e-mail és a blog nyelvezete már kevésbé van ilyen romboló hatással, hiszen itt nincs megszabva a maximális szöveg terjedelem, ezért a rövidítésekre sincs annyira szükség. Viszont egy blog nyelvezete nagy mértékben függ a témájától is. Ezért szerintem egy blogban sokkal több szlengszót használ az írója, mint egy átlag e-mailben. Mivel az e-mail, az SMS és a blog egyre jobban kezd beépülni a mindennapi életünkbe (sőt, ezek nélkül lassan elképzelhetetlenek a hétköznapjaink) egyre nagyobb hatással vannak beszédünkre is. Akaratlanul is berögzülnek az átalakult, lerövidült kifejezések, szlengek. Így nem biztos, hogy odafigyelünk mondandónk változatosságára, szóhasználatunk „minimalizálódik”.

2. Az SMS-és és az e-mailezés talán nincs rám akkora hatással, mint egy blog. Igaz én nem írok blogot, de másokét olvasva is „ragad rám” az ő nyelvhasználatukból.

3.  Nagyon sok minden. Szerintem főleg a modernizálódás, a nemzetköziesedés. Nagyon sok szlengszó külföldi eredetű, csak átvesszük őket és talán alakítunk is rajta valamennyit.

Na meg persze függ attól is, hogy milyen közösséghez tartozom. Minden közösségnek meg van a saját maga szlengje, amit viszont nem biztos, hogy csak az adott közösségen belül használunk.

4. Ha ellene nem is lehet tenni, de mindenképp hasznos, ha az ember olvas. Nem csak blogokat és „facebook - üzenőfalat”. Hanem könyveket: szépirodalmat, különböző regényeket, stb…

Szerintem az olvasás ”karban tarja” a szókincsünket. Minél többet olvas valaki, annál szélesebb lesz a szókincse. Ezzel talán valamit lehet tenni az „elszlengesedés” ellen.

5. Pont azt, amit az előző kérdésnél leírtam. Ha időm engedi, olvasok. Sokat. Mert ezzel nem csak a nyelvezetünket tudjuk ápolni, de a fantáziánk, a tájékozottságunk és a látókörünk is szélesedhet.”

„D” interjú alany válaszai:

1. „ Úgy gondolom, hogy egyrészt építő hatása van, mert könnyen tudunk kapcsolatot fenn tartani másokkal. Másrészt pedig romboló hatása van, mert a személyes dolgok ezáltal „elfásulnak”.

2. Úgy vélem, hogy nem lesz az ember függő, ha ezeket kellő mértékben veszi igénybe.

3. Erre a válaszom: a lustaság. Úgy véljük, hogy rövidítve „könnyebb” írni és persze beszélni.

4. Hogy ezeket a szleng kifejezéseket, illetve a szavak rövidítéseit nem vesszük át, kerüljük, és igyekszünk megtartani nyelvünk szépségét.

5. Próbálom nem átvenni a szlenges kifejezéseket, csak jegyzetelésnél rövidítek, igyekszek szépen beszélni és próbálok minél többet olvasni.”

„E” interjú alany válaszai:

1./3. „ Romboló –e? Nem tudom. Valahol olvastam, hogy már évszázadokkal ezelőtt foglalkoztak azzal írok, nyelvészek, hogy az akkori fiatalok szókincsét vizsgálták, mert már akkor úgy gondolták, hogy rohamosan romlik a nyelv és a fiatalok rombolják azzal, hogy szlenget használnak. De lám még mindig itt vagyunk és, fejlődik a nyelvünk, de mi magyarok még mindig megértjük a régi magyar írásokat. A mai világban a nyelvünkre nagy hatással van szerintem az erős amerikanizálódás is. Például a régi angol nyelv annyit változott, hogy a mai angolok már nem értik meg.

De ha nem változna a nyelv, akkor a nyelvészeknek nem lenne feladatuk.

2. Egyedül a smilet használom SMS-ben, blogban és e-mailben, mert ez talán kifejezi azt, hogy mit érezek akkor.

A rövidítéseket és a fura kifejezéseket kerülöm, mert hiába rövidebb egy szónál, vagy kifejezésnél engem zavar és nem is ismerem ezeket.

4. Tenni nem nagyon lehet ellene, mert amit elkezdenek tiltani, az csak gyorsabban és koncentráltabban fog fejlődni. Inkább tanulmányozni kell és figyelemmel kísérni, hátha a „szleng használókat” ezzel könnyebben lehet majd megérteni.

5. Mit nevezünk primitív nyelvnek? El eléggé diszkriminatív. Vannak közösségek, ahol nem tartják primitívnek, ott például a szép beszédet tartják szerintem felsőbbrendűnek, fennhéjázónak… nem is tudom ezt jobban megfogalmazni.

Mindenhol megjelenik a diszkrimináció, nyelvről, bőrszínről, bármiről legyen szó.

Hiába tanítják és mutatják példaként hogy minden ember egyenlő, de sajnos mindig is lesznek egyenlőbbek másoknál és a másik midig kerülendőnek tekinthető sok konzervatív szemében.”

„F” interjú alany válaszai:

1. „ Egyértelműen romboló, mivel a személyes nyelvhasználatba is áttevődik jó pár rövidítés.

2. Úgy gondolom, hogy a személyes párbeszédre nincsen hatással, ha lenne, csírájában fojtanám el.

3. Úgy vélem, hogy a sok gépelés, rövidítések egyre nagyobb áradata lehet az oka.

4. Azonnal felállni a képernyőtől.

5.  Igyekszem nagyon sokat olvasni, amennyit csak tudok.”

„G” interjú alany válaszai:

1. „Attól függ, hogyan használjuk. Talán a leginkább az SMS-ekben a legszembetűnőbb a „rombolás”. Természetesen az itt használt nyelvezet személyfüggő.

Sajnos az SMS-ekben az ok elsősorban a kevés karakterszám, mely az embereket a rövidítésre kényszeríti. Emiatt alakultak ki a rövidítések, melyeket oly nagy szeretettel használnak a mai fiatalok.

2. Hatással? Túl nagy hatással nincsen rám… Talán az SMS-ben használom a „nyelvrombolást”. De ott is csak a karakterszám kevéssége miatt kényszerülök rá, hogy a szavakat lerövidítsem, vagy mondatokat egybe írjam.

3. „Elszlengesedés?”XII. század… felgyorsult társadalom… az elgépiesedés… a média…

Ezek mind-mind hatással vannak erre a folyamatra. A mai fiatalság nem olvas elég szépirodalmat, nem művelik magukat eléggé. Könnyebb bekapcsolni a TV-t, leülni az internet elé…

Ennyi. Ez pont elég ahhoz, hogy a világot ebbe a nem túl bíztató irányba fordítsa.

4. Nagyon nehéz, de nincs lehetetlen (… csak tehetetlen). Fontos már egész kiskorban megszerettetni a gyerekekkel az olvasást, a könyveket…

Valamint nagy szerepük van a szülőkön, pedagógusokon kívül a könyvíróknak is.

Olyan könyveket kell írniuk, amelyek a gyerekek érdeklődési körének megfelelnek, de nyelvezetileg igényesek.

5. Igyekszem odafigyelni, mit hogyan írok, már csak a munkámból adódóan is. Ha lehetőségem van kiírom a szavakat teljesen, valamint sokat olvasok.”

Úgy tűnik, az interjú alanyaim nagy része egyhangúan kimondják, hogy romboló hatása van az SMS, blog, e-mail nyelvezetének.

Nem tudjuk még, hogy miként torzul hosszú távon a nyelv azáltal, hogy folyamatosan megtörve és rövidítve használjuk. Azt sem tudjuk még, hogy ez az új jelenség a nyelv fejlődését vagy visszafejlődését jelenti- e.

Én úgy gondolom, hogy mindenkinek magában kell ezt eldönteni, hogy milyen hatással van ő rá ez (ezek a modern technológiai találmányok).

Úgy vélem, hogy semmiképpen se szabad teljesen bele esni a „primitív nyelvezet csapdájába”, mert onnan nehéz lesz „visszamászni”.

Persze elkerülni is lehetetlen ebben a fejlődő világban a „szlenges” kifejezések használatát, illetve a rövidítéseket.

De ha kicsit is odafigyelünk beszédünkre és írásunkra, akkor már sokat teszünk a szép (magyar) nyelvünkért.

Egyik interjú alanyomat idézve: „Nagyon nehéz, de nincs lehetetlen… csak tehetetlen!”