Mindig nyitva a tátott szájú ég nyugati ablaka, ahonnan levetik magukat a nagyra nőtt végzetek.
Riszálnak a függönyök egy barátcsuha kötelével közepükön összefogva. Csak ez a hasadék jut a sugaraknak. Az egyetlen. És nem tudni már, hogy Föld kel-e fel, az este vagy a Hold lép-e át a túloldalra, hogy lásson. Az éj veri szárnyai kihunyt üvegét. Az éj haragszik az alvó nyugalmára. Az éj kavarog az álom láthatárán.
(1928)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
