az ajtó lassan kinyílt
s belépett apám
kilencéves voltam
fölém magasodott
kék szeme csak úgy fénylett
hangja jéghideg volt
s szólt "látomás kísértett
tudom szent vagyok s erôs
teszem kötelességemet"
nekivágott a hegynek
én szedtem a lábam utána
aranyfejszéje fénylett
a fák zsugorodni kezdtek
a tó nôi tükörré vált
megálltunk inni egy korty bort
az üveget elhajítottuk
mely azonnal eltörött
s akkor kézenfogott
talán sast láttam körözni
vagy keselyû lehetett
- nem tudom meg már soha -
majd apám oltárt emelt
közben hátrafordult egyszer
tudta hogy szökhetem el
ti ki áldozó oltárt
emeltek gyermekeknek
többé ne tegyétek
a látomások nem terveznek
sem démon sem isten
nem kísérthet
kik gôggel magasodtok most
vérhabos fejszével a kézben
nem voltatok ott tegnap
mikor a hegytetôn hevertem
és apám keze megremegett
az Ige szépsége felett
s ha ezután testvérnek mondotok
bocsássatok meg hogy kérdem
honnan-e jogotok?
amikor a porba hull a végzet
ha kell veletek végzek
de ha tudok segítek nektek
irgalom az uniformisnak
békéltetônek és harcosnak
amikor páváskodnak
(1969)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
