Írolvasgondol

„Én vagyok ő te is vagy ő

te vagy én és mi mindannyian

hogy pucolnak mint a disznók

ha lőnek futnak

s én bőgök

furgonra várok zablöttyben járok

az ing részvényes a kedd véres

mily mocsadék lettél

nyúlós kispofám

én tojás de ők is tojás

s én a rozmár

közrendőr közszerv

nyalka kis közeg csücsül az úton

mindenki repül

mint Lucy ott felül

s repeszt

s én bőgök

halott kutya szeme

sárga lötty belőle

kéjenc halasnő

tilalmas papnő

ez lettél te cafat

elhagytad bugyidat

én a tojás…

a napra vársz egy angolkertben

de ha nem lesz

még leéghetsz

az angol esőben

szakértő szarértő köhögő pöfögők

Dzsóker vagyok rajtatok röhögök

mosolyod valóban malac az ólban

mint röfög

s én bőgök

szardiniapempő fut az Eiffel-tornyon

kezdetleges pingvin Hare Krishnát vibrál

de hányan látták:

Edgar Allan Poe-t rugdossák?”

(GNL fordítása)

Amikor ezt a dalt megkaptam először kislemezen, még ugyancsak serdületlen voltam, és szinte féltem a benne lévő fals hangoktól (ez kisgyerekkori maradvány). Kétségtelen, sem a zene, még kevésbé a szöveg nem volt éppen egy 12 éves gyereknek való.  De aztán hála Istennek felcseperedtem (jó volt az nekem?...), és már sokkal inkább vevő lettem a kakofóniára, no meg az ilyen abszurd (?), nonszensz (?) szövegekre. Ez volt az egyik dala a 45 éve, 1967. karácsonyán bemutatott harmadik Beatles-filmnek, a maga korában csúnyán megbukott Magical Mystery Tournak. Az I Am The Walrus filmbeli betétje egyben a közel egy órás tv-film egyik csúcspontja volt, a klip egyik őse, amelynek különösen morbid befejezése a leples-kényszerzubbonyosok és velük összefogódzó rendőrök „haláltánca”, miközben a hangok egyre emelkednek. Miért, muszáj egy pokolba vezető útnak mindenáron lefelé mennie?

https://www.youtube.com/watch?v=RG73Pk1yUj8

A Magical Mystery Tour szabad komédiázás volt a Sgt. Pepper komoly mondanivalói után, még forgatókönyv sem készült hozzá, mintegy azt illusztrálta, hogy a Beatles bármit megtehet, még akár egy kudarc is belefér a dicsőségükbe. Képi világában azonban jól illusztrálták a pszichedelia hatásait, amelyek ugyancsak megjelentek a zenében is. Nemcsak az I am The Walrus, hanem a George Harrison jegyezte Blue Jay Way és a Flying lebegése is ebbe az irányba tartott. És azért ne feledkezzünk meg a címadó dal hangkorkánjáról és meditatív záró zongorafutamairól, a Your Mother Should Know pop-kupléjáról, és nem utolsósorban a The Fool On The Hillről, amely szépen illeszkedik a Beatles leghíresebb magány-dalai közé az Eleanor Rigby-től a She’s Leaving Home-ig. Macca azt állítja, hogy a dal a zenekar gurujáról, Maharishi Mahesh-ről szól. Indiai hangsze nincs benne, ellenben doromb, valamint többrendbeli furulya és fuvola igen.

E hat dal szerepelt a karácsonyi dupla kislemezen, pontosabb EP-en, amely Nagy-Britanniában, néhány nyugat-európai országban és Japánban jelent meg, míg az Egyesült Államokban LP-ként adták ki, egyik oldalán a hat eredeti dallal, a második oldalán pedig 1967 Beatles-sikereivel, amelyek közül csak a Hello Goodbye hangzott el a filmben. Nekem is ez van meg, gazdag, füzetszerű fotóillusztrációkkal.  (Ez utóbbi verzió csak 1976-ban jelent meg először a szigetországban, végül 1987-ben, amikor a Beatles-tagok megjelentették egész katalógusukat CD-n, tették hivatalossá ezt a 11 dalból álló albumot).

A két anyag egybeolvasztása végül is teljesen indokolt volt, hiszen zeneileg közös tőről fakadtak. Ugyanaz a sokirányú tér- és hangtágítás jellemző őket, mint a Sgt. Pepper dalait. És bizony volt is olyan, ami eredetileg arra készült, mint minden idők egyik legszebb Beatles-dala, a Strawberry Fields Forever, amely immár elválaszthatatlan John Lennon meggyilkolásától, pontosabban a halála után létrehozott New York-i emlékparktól. A felvételhez, benne a vonósnégyessel, a befejezetlen gitárszólóval, a mellotron-háttérrel és az atonális végső káosszal, több klip is készült, az eredetinek egyik főszereplője éppen egy színesen összepingált mellotron, a fiúk mozgó portrésorozata mellett. A Strawberry Fields elválaszthatatlan ellenpárja a Penny Lane, amely a hagyományos angol slágerzenét ötvözte a rock-kal és a barokk muzsikával. Lennon itt, McCartney ott. Amikor most újra elővettem a Penny Lane korabeli filmjét, akkor döbbentem rá, hogy ez a felvételt láttam annak idején egy nagyszerű zenékkel és világhírű előadókkal színesített olasz középiskolás tv-vetélkedőben, amelynek aznapi sztárvendége Paul McCartney volt. Ő mutatta be a közönségnek e filmet – 45 év találkoztam tehát ismét Lennon kószálásával, a fiúk közös sétalovaglásával, amelynek végén rizsporos parókás emberektől kapják meg hangszereiket.

https://www.youtube.com/watch?v=N7yhHsItZ9Y

Ma már rock-történeti közhely, hogy e két dalt 1967 januárjában egy „dupla A oldalas” kislemezen adták ki, ezáltal a slágerlistán „kioltották egymást” és így történhetett meg évek óta először az a gyalázat, hogy nem a Beatles volt a n.1, hanem Engelbert Humperdinck a Release Me-vel!

A Hello Goodbye leheletfinom vokáljai, amelyek alatt mintha késleltetett lenne a gitáralap, a brácsák hangja tették népszerűvé a dalt. A hozzá készülő promós filmben viseltek a fiúk utoljára hagyományos, gallér nélküli öltönyüket és itt látható – egészen 1980-ig – utoljára John Lennon szemüveg nélkül.  Minálunk, feltehetően a Szabad Európa rádiónak köszönhetően, sokáig a „disszidensek himnuszaként” volt elkönyvelve. Ó, szent ostobaság…

https://www.youtube.com/watch?v=lKRAyZiHWLQ

A Baby You’re a Rich Man fő hangszere egy „klaviolin” (elektromos csembaló), de oboát is hallunk benne, méghozzá Brian Jones megszólaltatásában, a kórusban pedig ott van Mick Jagger. Ha jól figyelünk, ki is halljuk Mick jellegzetes hangját – hát ennyit a Beatles-Rolling Stones közötti kibékíthetetlen ellentétről…A vége pedig mi lehet más, mint a nagy békehimnusz, az All You Need Is Love, amelyet Our World világközvetítésben hangzott el először 1967. június 25-én. A kórusban itt is ott vannak a Stones tagjai, Marianne Faithfull, Keith Moon a The Who-ból és sokan mások. A dal, amely ma a világ egyik legismertebb békehimnusza (az elején a Marseillaise-zel, a végén az In The Mood-dal és a Greensleaves-szel), egy évvel később a Beatles rajzfilmjében, a Yellow Submarine-ben is hordozta a főmondanivalót. Elvégre tényleg nincs ennél fontosabb dolog a világon…

https://www.youtube.com/watch?v=lh3sz7DANUY

A Magical Mystery Tour szűkebb és bővített változatának nem ártott az idő. Sőt, ma már jobban értékeljük a Beatles zenéjének minden olyan apró rezdülését is, amelyek korábban elsikkadhattak a rosszabb hangminőségek miatt, a régebben felfedezett ínyencségek pedig csupán jótékony patinát kaptak a négy és fél évtized után, por és rozsda helyett…