elmentek barátaim szürkül a hajam
szenvedek ott hol sokat játszottam
bolondul szeretek de minden hiába
naponta fizetem bérem
a Dalok Tornyába'.
kérdtem Hank Williams-t "milyen egyedül az élet?"
de Hank Williams-tôl még nem jött felelet
de hallottam hogy köhög végig egy éjet
száz emelettel a Dalok Tornya felett
ilyennek születtem nem volt választásom
aranyhangom isteni adományom
és huszonhét angyal a mennybôl alászállva
rákötözött a Daltorony asztalára
ejtsetek tû-sebeket a vudu-babán
kár kedves hogy nem is hasonlít rám
ablaknál állok erôs fénynyalábban
ne öljön meg téged egy nô a Dalok Tornyában
keserû vagyok mondhatjátok de abban biztos vagyok
szegény szobában hevernek a gazdag láncok
istenitélet jô tévedek talán
A Daltorony vidám hangjait hallanám
látlak ott állsz a túlsó parton
hogy lett ilyen széles a folyó nem tudom
szerettelek szerettelek
és minden híd mögöttünk leégett
de közel van ami csak elveszett
nem vesztünk el semmit soha többet
isten veled nem tudom mikor térek vissza
kilakoltattak minket az alsó toronyba
de hallasz rólam nem némít a távol
szelíden szólok hozzád
a Daltorony ablakából
(1988)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
