Általános iskolám környékén járok, Húsvét körül lehet, mert locsolni indulok, amit régóta csak a legszűkebb családi körben művelek.
Lemegyek egy alagsori lakásba, ahol régen sokszor megfordultam, mert ott lakott az egyik legjobb barátom. Most csak az édesanyját találom feltűnően tarka ruhában, örömmel fogadja locsolásomat, de mondja, hogy fia csak később fog hazaérni, várjam meg a régi iskolánkban, majd odaküldi. Nem szeretné ugyanis, ha ott várnám meg, mivel a férje, az órásmester, aki 50 éve alkoholista, mindenkibe beleköt.
Visszamegyek az iskolába, ahol két síró nő fogad. Az egyikük egykori gimnáziumi osztálytársam, a nemes szépségű, bronzhajú J., a másik pedig gyerekkori kisbarátnőm, később kolleginám, a parányi termetű Gy. Mindketten hófehér ruhában, de fejüket hatalmas, lila selyemkendő borítja. Mindketten esküvőre készültek, de egy szélhámos áldozatai lettek és most azt szeretnék, ha valami módon megvigasztalnám őket. Már éppen a megoldáson gondolkodom, amikor megjelenik régi cimborám, L., amint éppen egy szál csodás házikolbászt majszol, mindjárt tör is belőle nekem.
Nem találkoztunk már legalább 30 éve, csak annyit tudtam róla, hogy ő is órás lett, de, mint mondja, szüleivel már régóta nem beszél, mert nem bírja elviselni, hogy folyamatosan részegek. Látom is feltűnni mindkettőjüket az iskola szegleténél, elképzelhetetlen csiricsáré ruhákban. Apja ordít valamit felém, de nem foglalkozom vele. L. elárulja, hogy azóta anarchista lett, éppen ezért elkötünk együtt egy kocsit, és azzal szórakozunk, hogy hátulról belemegyünk más kocsikba, de csak annyira, hogy jól megnyomjuk őket. Aztán irány a hegyek, ahol egy dohányfarmon kötünk ki, L. itt szokott dolgozni másodállásban szivarsodróként, de egyszer egy gép becsípte a kezét és ezért három havi fizetést kapott kárpótlásként, pedig csak egy napra esett ki a munkából.
E képsorok délután 14.45 és 15.05 között tolultak elém, amikor előbb felriadtam a felhúzott vekker csörgésére délutáni sziesztámból, aztán pedig visszahanyatlottam párnámra. 15.05-kor felvettem az órát, fülemhez szorítottam és olyan hangot hallottam belőle, mintha egy gyors motor járna, és a másodperc-mutató is száguldott.
Biztosan ennek is az anarchistává lett L. az oka.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
