Nem aktuálpolitikai, nem futó best-seller, nem botrányirodalmat, hanem értékálló könyvet keresek. Pontosabban olyan könyvesboltot, ahol még van becsülete ezeknek a könyveknek. A versesköteteknek is.
Benézek abba a közeli boltba, ahol arról a könyvről sem tudnak, ami ott hever az orruk előtt. Verseskötetek egy polcon minden rendszer nélkül. Nincs, amit keresek. Mégis megkérdezem az egyik pultnál, hátha. Egyik boltjukban sincsen – dobja ki a számítógép.
A kifelé vezető úton volt két könyvesbolt is még egy évvel ezelőtt. Az egyikből turkáló lett, a másikból ingatlanközvetítő. Innen az antikvárium átköltözött két házzal odébb, kirakatában akad még néhány könyv, de a helyiség bérlete átadó.
A piaci ponyvaárusnál szoktak lenni versek, most nincsenek.
Az északi városkapunál nemrégiben még szintén állt egy stand, csodás kincsekkel. Most falatozó áll a helyén. Elvégre nemcsak igével él az ember.
A metró belvárosi csomópontján üvegkalitka, régen sokszor leragadtam itt, most ez is üresen áll. A 25%-os kedvezményes vásárlás tábláját kint felejtették.
Budai metrócsomópont. Üresen tátongó sarokbolt az aluljáróban. Mindkét kirakatüvegén ugyanaz a felirat csomagolópapírra írva: „25 év után bezártunk. Minden kedves olvasótól szeretettel búcsúzunk.” Alatta egy Lénárd Sándor-idézet: „Van sorsuk a könyveknek, van sorsuk az embereknek is: s minden attól függ, hogy mikor találkoznak”.
Találkoznak?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
