Ünnepelek régi és új barátokkal, régi és új kollégákkal. Hogy pontosan mit, magam sem tudom. Lehet, hogy egy könyv megjelenését, vagy egy újabb diplomaszerzést, egyik sem kizárható.
Azt tudom csupán, hogy a helyszín félúton van egy nagy aula, egy pályaudvar restije, olyan, mint ahol Gallavér törzsőrmester látta vendégül a szabadságra utazó bakákat, akár akarták, akár nem, valamint régi kollégiumom „vasalószobája” között, amelyet dohányzónak is használtunk, és itt zajlottak éjjelekbe nyúlóan a nagy ultipartik, ahol egy ideig balekként szolgáltam, de legalább a tanulópénz megfizetése után végleg megtanultam játszani és néhány év után már én fosztottam ki másokat.
E helyszínek összeérnek, kavarognak, alakot, színt, díszletet, szagot, arcokat váltanak, egyetlen dolog marad csupán: a pia, amelyet most végre szégyentelenül, gátlástalanul ihatok.
A bemelegítés életmentésbe torkollik. Egy idősebb úr öngyilkosságra készül valami mondvacsinált ürügy miatt, az egyik, nagyon hajas, nagyon szakállas barátommal keverünk neki több üvegből valami eszméletlen italt, hogy letegyen szándékáról, és sikerül is megóvnunk az életét. Inkább a májzsugor vigye el, minthogy halálra zúzza magát a negyedik emeletről kiugorva.
Az italt mi is megkóstoljuk, bár nem a mi ízlésünk szerint való, azért legyűrjük.
Kezdődik az ünneplés, amolyan „egyérintős”, mint amit leszereléskor csináltunk: egy kocsma, egy stampedli. Most azonban mindenütt egy koktélt kevertetünk magunknak. Annál is brutálisabbat, mint amit „északi fény” címen itattak velem 30 éve egy legénybúcsúban, vodkából, édes pezsgőből és száraz martiniból. Olyan beteg lettem tőle, hogy azóta nem ittam koktélt. A mostani keverékeink azonban sokkal férfiasabbak, csak igazi erős italok vannak benne: whisky, gin, vodka, kóser pálinka, szaké.
Az egyik helyen közénk keveredik egy magas, elegáns fehér bundát viselő nő, elismerően szól teljesítményünkről, majd közli, hogy az egész bandát az asztal alá issza két órán belül. Ezt a merész kihívást vállalni kell – gondoljuk valamennyien. Álljuk a fogadást, és vele együtt folytatjuk. Csakhogy az első kör után felülkerekedik bennünk a férfiérzés, a nő ugyanis átkozottul jól néz ki és nem tudjuk, hogy a piálásban való győzelem, vagy pedig a nő meghódítása a fontosabb. A kettő ugyanis ritkán megy, különösen egy bizonyos kor után, amit már valamennyien elértünk és meghaladtunk.
És többek fejében megfordul, hogy csalni fog, kidobja, ami addig benne volt, és úgy folytatja. Egy pillanatra bennem is felmerül ez a megoldás, be is megyek egy mosdóba, ott találok egy félig telt poharat, amit még az öreg öngyilkos-jelölt hagyott meg, felhajtom, hátha kijön belőlem minden. És éppen ettől józanodom ki teljesen. De közben magamra maradok, a szarkák veszekedős csattogására riadok fel.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
