abban az évben különös energia látogatott hozzánk
amikor éjszaka-rádió létezett és átvette a hatalmat
mi pedig belegabalyodtunk pókhálójába
a statika elfogyasztott a félelem lesújtott minket
kiszívtak minket egy mélységes álomból
és felébresztettek minket alkonyatkor
aggódó kertészek
akik egy nyirkos dzsungelen kényszerből
végigvezettek
hogy lássuk amint a havas hegyek
csodálják a tengert
széles csillogó tengerpart a hideg cicomás holdban
meztelen párok rohannak nyugodt lankáin
és nevetünk mint édes bolond gyermekek
akik boldogok ártatlan párnás agyukkal
a zene és a hangok mind körénk gyűltek
válassz
énekelnek a vének
az idő eljött újra
a hold alatt
a régi tó mellett
lépjünk be a finom erdőbe újra
gyere velünk
lépj bele az égő álomba
minden darabokra hull
és táncol....
....fagyott pillanat a tóban fennakadt
elloptak egy kést
meghalt a kígyó
ismerem a lehetetlen tengert amikor a kutyák ugatnak
halálmadár vagyok förtelmes éjjeli dögevő
indiánok hevernek szétzúzva a pirkadat autóútjain
szellemek nyüzsögnek a gyermek gyenge
tojáshéj-lelkében
a vízesés alatt
a lányok visszatértek
egy átjátszott nyár után
raboljuk el a mindent látó szemet...
miért vesz körül téged a gondolatom?
miért kérdezik a csillagok,
miként hasonlíthatnának rád?
minden lágy-vad ígéreted szavakba veszett
örökké szálló madarak...
téli kép szerelmünk elég
ülünk az ágyban
beszélünk dohányzunk
holtakat számolunk
és reggelt várunk
visszatérnek-e a jószívű arcok?
az ezüst-erdőből kijuthatok?...
(1970)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.