1.
Fázott Nővérünk meztelen álmunkban
Midőn látóhatárainkon túl szállt kóbor éjű ölelésünk
Aggódó dunnát hő-bőréből varrt rá Anyácskánk
Míg csendre intette az irigykedő csillagokat
Aztán madár-ébredésre kéjesen nyújtózott egy kicsit
S felfedte szemérmét kívánós szellemtestünknek
Majd halkan kilépett fényes talpával
az alázatosan elnyúló felhő-ágyelőre
s narancs aura-köntösbe bújva felvillantotta
kisbolygónyi Tudásunk agy-térképét
2.
vétkezzen Veled füsthályog-szökevény Dió-lényünk
Egy-körünk fekete-fehér csipkefüggönye mögött
Táncold el a tőrbe csaló tévedéseket
most-mindörök Maholnapunk fölül
S nőjjön haragtalan hajnallá bennünk
Arany emlődből enyhet itató hűs véred
2008. február 21, 4.40 – 6.11
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
