elszállt szavak,
előznek, elcsúsznak
papírpohárban vigasztalan eső
s az univerzumon átsuhannak
boldogság-hullámok szomorú tavak
tágra nyílt agyamban fodrozódnak
hogy öleljenek és megragadjanak
Jai guru deva om
világomat nem hagyom
világomat nem hagyom
Előttem megtört fények
szilánkjai táncolnak
millió szemükkel engem hívnak
s az univerzumban elhalnak
mint földönfutó szél egy levélládában
a gondolatok úgy bujdosnak
s az univerzumban útnak indulnak
Jai guru deva om
világomat nem hagyom
világomat nem hagyom
körtáncot járnak szememben
a nevető hangú Föld-árnyak
sürgetnek hívnak
örök szerelem végtelenjei
millió nappal körülragyognak
hívnak s elmerülnek az univerzumban
Jai guru deva om
világomat nem hagyom
világomat nem hagyom
(1968)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
